Jedi-remete a Tatuinon
Fel kell kötnie a gatyáját annak, aki lépést akar tartani a magyarul kiadásra kerülő Star Wars-regényekkel, hiszen pár héttel a Timothy Zahn-féle Gazfickók után máris kapható a Kenobi, de nemsokára itt Az elveszett sith törzs is, illetve egy új The Old Republic-regény, a Megsemmisítés, hogy a Pengeélen című kalandról ne is beszéljünk.
Sötétség borult a galaxisra. A főkancellárból lett uralkodó hatalomra lépésével és a birodalom felemelkedésével egyre nagyobb veszély leselkedik a Jedi-rend életben maradt tagjaira. Obi-Wan Kenobi a Tatuinra tart, hogy egykori tanítványa fiát biztonságba helyezze Owen Larséknál, ő maga pedig búvóhelyet keressen a kietlen pusztaságban, ahonnan – ha távolról is, de – szemmel tarthatja a Skywalker-ivadékot. Mindenesetre a remetelét nem olyan egyszerű és nem is olyan egyértelmű, még egy olyan ritkásan lakott planétán se, mint ez. Kenobira hamar felfigyelnek a helyi lakosok, már csak azért is, mert vonzza a bajt, amit viszont segít is elhárítani. Közben pedig bőven adódik alkalom arra, hogy jobban megismerje a homoklakók harcmodorát, a párafarmerek életstílusát és akaratlanul is barátokat szerezzen...
Hát kérem, hosszas szünet után végre megint egy olyan Star Wars-kötetről számolhatok be, ami csaknem százszázalékos elismerést váltott ki belőlem. A Kenobit egyébként is azóta vártam, hogy elolvastam az angol nyelvű kiadás beharangozóját, úgy két évvel ezelőtt, és Londonban járva csak azért nem gyűjtöttem be tavaly nyáron, mert Szukitsék 2015-re már beígérték nekünk. Az elvárásoknak persze sok könyv nem tud eleget tenni; Istennek hála, most nem így történt. John Jackson Miller regénye ugyanis több szempontból is kiemelkedő.
A Tatuinnal mint helyszínnel engem mondjuk eleve meg lehet venni kilóra, de ez önmagában még nem elég a sikerhez. Viszont Miller a maga hasznára fordította a bolygó sajátosságait és a karakterkiválasztást is szem előtt tartotta, hogy minél átfogóbb képet nyújtson az itteni életről. Így a párafarmerek mellett megismerkedhetünk a taszkenek társadalmával, de felbukkannak persze a törvényt távolról sem tisztelő rosszfiúk is. Ha pedig rongyosra is olvastuk a Jabba palotáját vagy a The Illustrated Star Wars Universe vonatkozó fejezetét, akkor is megtudhatunk további részleteket a tatuini viszonyokról. A szerző ráadásul tudja, mi fán terem a karakterábrázolás: a főbb szereplők háttere átlátható, kidolgozott és közülük többen is kifejezetten jellegzetesek és szerethetők. Nagy megkönnyebbülésemre a párbeszédek is hitelesek, néhol egészen élvezetesek. És ha már Kenobi a főhős, kandi módon meditációiba is bepillantást kapunk, ami külön jó pont.
Meditáció
Leszállítottam a csomagot.
Remélem, érzékeled a gondolataimat, Qui-gon mester. Nem hallottam a hangodat a Polis Massán töltött nap óta, amikor Yoda mester elmondta, hogy kapcsolatba léphetek veled az Erőn keresztül. Nyilván emlékszel még rá, hogy úgy döntöttünk: elviszem Anakin fiát a rokonaihoz, hogy a jövőben náluk éljen. Végrehajtottam ezt a küldetést.
Furcsa érzés itt lenni, ezen a helyen, ilyen körülmények között. Évekkel ezelőtt elvittünk egy fiút a Tatuinról abban a hitben, hogy ő a Galaxis legfőbb reménysége. És most idehoztam egy másik kisfiút, akiről ugyanezt gondolom. Remélem, hogy ezúttal jobban sikerül. Mert az ehhez a pillanathoz vezető út fájdalommal és szenvedéssel van tele. Gyászolom az egész Galaxist, a barátaimat – és saját magamat is.
Még most sem hiszem el, hogy a Jedi-rendnek vége. És hogy a Köztársaság végkép lezüllött, és Palpatine markába került. És hogy Anakin átállt a sötét oldalra. Láttam a holofelvételt... láttam, hogy lemészárolta a gyerekeket a Templomban... az a jelenet gyakran kísért az álmaimban... és újra meg újra összetöri a szívemet.
De a gyermekek halálának borzalmai után egy gyermek a reményt jelenti számunkra. Ahogy már mondtam: a csomag célba ért. Pillanatnyilag egy homokdűne gerincén állok, a hátasom, a tatuini eopie mellett, és Larsék otthonát nézem. Owen és Beru Lars a házuk előtt áll, a kezükben tartják a gyermeket. Így zárult hát egy hosszú történet utolsó fejezete. És most egy új történet kezdődik...
És persze, ha már Star Wars, fontos összekötni ezt a történetet a nagy egésszel – a kötelező kellékek mellett ez adja még a sztori sava-borsát. Miller ilyen téren is kitett magáért: nemcsak a II. és III. rész eseményei kísértenek, de számos visszautalás történik például az Outlander című kiváló képregényre (benne pedig a homoklakónak állt jedi-mesterre, Sharad Hettre), vagy épp az animációs klónháborús széria egyik fontos nőalakjára, Satine-re, aki a megengedettnél közelebb kerülhetett Kenobi mesterhez... És ha már így állunk, elárulhatom, hogy az Obi-Wanból Benné váló remete lelki vívódása is kellő hangsúlyt kap: a történet előrehaladtával egyre jobban érzékelhető a drámai vonal, mely a végkifejletre érik be igazán, mikor is főszereplőink sorsa új irányt vesz, méghozzá eléggé katartikus módon – kivéve persze szakállas mesterünkét, hiszen már régóta tudjuk, ő mivel tölti majd a következő tizenhét évet...
Röviden és tömören, a rajongóknak kötelező olvasmány, az érdeklődőknek erősen ajánlott. A kiadónak pedig újfent köszönetet mondok a témaválasztásért.
Ez az első olyan magyarul kiadott regény, ahol kötelező jelleggel szerepel a logo felett a Legendák felirat. Az új jogtulaj, a Disney ezzel kívánja jelezni, hogy a fenti kötet történetének semmi köze az általuk továbbgondolt Star Wars-univerzum eseményeihez... Az Expanded Universe - vagyis a filmeken túl megalkotott sztorik - rajongóit ez persze nem fogja elriasztani.
Star Wars: Kenobi
(Star Wars: Kenobi)
Írta: John Jackson Miller
Fordította: Szente Mihály
Szukits 2015
440 oldal
