Csataló a hadak útján

Londonban járván látni akartam végre Michael Morpurgo nagy sikerű ifjúsági regényének színpadi változatát. A nálunk Hadak útján címmel kiadott köteten Steven Spielberg követett el romantikus erőszakot, mikor pár éve filmre vitte. Az előzetes kritikák és fotók alapján biztosra vettem, hogy a London Theatre előadása csak jobb lehet a celluloidváltozatnál…

A megtekintés azonban nem ment olyan könnyedén… Mivel még javában tombolt a szünidő, alig akadt már szabad jegy, mert (a jegyeladók szerint) nagyon sok szülő viszi ilyenkor el gyermekét erre a darabra. A néhány megmaradt jegyet 50 és 70 font körüli áron vesztegették. Így kénytelen voltam minden délelőtt felcsörgetni a jegyirodát, esetleg személyesen beugrani és megkérdezni, ugyan nem akadna-e ma egy leárazott jegy… Azt ugyanis tudni érdemes, hogy a londoni színházak szinte minden délelőtt meghirdetnek néhány árleszállított tikettet is, és aki nem akar kisebb vagyont fizetni a színházi élményért, az szemfüles módon még elcsíphet egy jegyet az áhított show-ra, ha már nem foglalt előre. Tanulság: ha tudjuk, mikor megyünk és tudjuk, mit akarunk megnézni, foglaljuk le előre a helyünket és nem érhet meglepetés.

A lényeg, hogy kissé reményvesztetten, de az egyik kora délután beugrottam egy jegyirodába a Trafalgar-tér mellett és potom 32 ficcsért tudtam végre szerezni egy jegyet, igaz, csak a földszintre, a félkörív alakú nézőtér legszélére, ami bevallottan "korlátozott látványt" ígért, de mint később kiderült, nem veszélyesen. Aztán kora este átsétáltam a Drury Lane-hez és a tömeget követve, illetve a nehezen megszerzett jegyet diadalittasan szorongatva belibbentem a színházba.

A nézőket elnézve rájöttem, hogy nem a szünidő okán kelt el szinte minden jegy, mivel gyereket szinte nem is láttam köztük: legalább 90-95%-ban felnőttek ültek ott. Lehetséges, hogy a színházi vonatkozásban kissé formabontó történet, a színpadtechnika, vagy épp az első világháborús centenárium vonzotta őket ide? No mindegy, a lényeg nem is ez, hanem a darab. Aki nem ismerné a könyvet, nem látta volna a filmet, vagy nem olvasta volna vonatkozó írásaimat (ejnye!), annak annyit, hogy egy brit gazdaságból a nyugati frontra kerülő lovacska története ez, akinek kis gazdája annyira aggódik derék hátasáért, hogy bevonul és a hadszíntér poklában próbálja megtalálni őt. Ebből rögtön kiderül, hogy a színpadtechnikáért felelős szakiknak rögtön két nehéz feladatot is meg kellett oldaniuk: az életnagyságú(!) állatok megjelenítését, továbbá a háborús élethelyzetek (értsd: többek között csatajelenetek) felidézését. Elképesztő, de sikerrel jártak mindkét vonatkozásban.

A lovakat fa- és fémszerkezetű bábok útján keltik életre. A kifejlett lóalak alatt két ember is elfér, de a fej irányítását a pacit kívülről kísérő munkatárs végzi. Eleinte kissé fura vizuális összhatást eredményez ez a megoldás, de megszokható, a bábos szakemberek munkája révén pedig - és elsőre ez is hihetetlen látvány, de - a ló mozgása még a kisebb részletek (úgymint a farok csóválása vagy a hangulatra jellemző fejtartás) terén is kísértetiesen élethű, nem is beszélve arról, amikor a hevesebb mozdulatokra kerül a sor. Aki lovakkal foglalkozik, annak valószínűleg még nagyobb élmény lehet mindezt a színpadon viszontlátni. És a paripákkal még nem merül ki a látvány: ahogy említettem, másféle állatok, de még járművek is felbukkannak itt.

Statikus díszletekből kevés akad, de még így is könnyedén követhető a helyszínek váltakozása, részben a hátul húzódó keskeny vászoncsíkra kivetített hátterek és fényjátékok, részben a zene (olykor élőzene és ének) jóvoltából. És az igazán dinamikus jeleneteknél (például a lovasrohamnál) valóban megvan a mozgás érzete, erről a különleges színpad gondoskodik. A történet persze színpadi változatban sem tagadhatja meg ifjúsági regény eredetét, vagyis viszonylag naivnak mondható, de első világháborús összefüggései közepette ez még drámaibbá, sőt, megrázóbbá teszi a cselekményt.

Nagy hatású színdarab ez tehát, mely méltán népszerű a londoni előadások közt, de hozzá kell tennem, hogy idén már Berlinben is játsszák (természetesen német nyelven), nemsokára pedig Ausztráliában is műsorra tűzik. A londoni társulat pedig a világot járja, turnéznak az Egyesült Államokban, a Brit-szigeteken, Írországban, Dél-Afrikában és Hollandiában is.