2014. jún 04.

FOTÓ: A D-nap 1. - Az előkészületek

írta: Monty H.
FOTÓ: A D-nap 1. - Az előkészületek

A partraszállás 70. évfordulója alkalmából nekiültem, hogy a hadművelet legérdekesebb fotóiból összeállítsak egy sort. Nem volt könnyű dolgom, hiszen alaposan dokumentált eseményről van szó, és több száz képet mégsem posztolhatok ide. Mindenesetre remélem, a téma avatott ismerőinek is tudok újat mutatni. Az első részben az előkészületekre összpontosítok. 

FIGYELEM! A MOST KÖVETKEZŐ KÉPEK KÖZÖTT MEGRÁZÓ FOTÓ IS TALÁLHATÓ.

german gun.jpg

A francia partvonalon húzódó német védelmi vonal első építményeit évekkel korábban felhúzták már. A képen látható löveg egy 40,6 cm-es Adolfkanone, Calais és Cap Blanc között: eredetileg az Anglia elleni Oroszlánfóka-hadművelet támogatására szolgált volna 1940-ben. Aztán a helyzet lassan megváltozott és az üteg az Atlanti fal része lett. Ahogy az sejthető, az ilyen bunkerek nagy részét a háború után sem bontották le - ez viszont határozottan jót tett a helyi turizmusnak, illetve a bresti tengeralattjáró-bunkert a francia tengerészet a mai napig használja.

 

Bundesarchiv_Bild_101I-719-0243-33,_Atlantikwall,_Inspektion_Erwin_Rommel_mit_Offizieren.jpg

Erwin Rommel tábornagy számtalan látogatásainak egyike a francia partvidéken. Jól tudta, hogy mennyi minden múlik majd az első órákon, ezért minden lehetséges eszközzel siettette az Atlanti fal kiépítését. Nem hitt a statikus védelemben, és szívesebben támaszkodott volna a mozgékony páncéloshadosztályokra, de Hitler ragaszkodott ahhoz, hogy ezeket csak az ő engedélyével lehessen bevetni. Mindez jelentősen befolyásolta a D-nap kimenetelét. 

 

Rommel_rajza_az_Atlanti-falrol1.jpg

Rommel_rajza_az_Atlanti-falrol2.jpg

Rommel rajza az Atlanti-falról és a partraszállásról. Az akadályok feltartják a támadókat addig, míg a parti lövegek és a légierő gépei végeznek velük. A valóságban a védelem soha nem érte el azt a szintet, ahol ez lehetséges lett volna, a Luftwaffe pedig már elégtelenül gyenge volt ezidőtájt nyugaton.

 

Nemet partvedelem apaly.jpg

A képen jól látható, miért voltak kénytelenek a szövetségesek apálykor partra szállni: a dagálykor többnyire vagy teljesen víz alatt levő akadályok és az aknák veszélyt jelentettek a rohamcsónakokra, ezért azokat az elsők között érkező műszaki alakulatoknak kellett (volna) kiiktatniuk: ez viszont időt hagyott a német védelem számára, hogy tűz alá vehesse a támadókat és a gyalogságnak jobbára nyílt terepen kellett átkelnie, míg el nem érte a töltést.

 

Dieppe 1942.jpg

És ezt akarták a szövetségesek elkerülni: az 1942. augusztus 19-én végrehajtott dieppe-i "próbapartraszállás" szinte kizárólag a tanulságok terén tudott bármi pozitívat felmutatni. A főerőket adó kanadaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, részben mert a tüzérségi és légi bombázás elégtelennek bizonyult az erősen védett kikötővároska ellen. 

 

Torch-landing-craft.jpg

Sokkal biztatóbbak voltak a más frontokon végrehajtott partraszállások eredményei. A csendes-óceáni, az algériai (lásd a képet), a szicíliai, a salernói és az anziói tapasztalatok nagyban hozzájárultak a későbbi sikerhez. 

 

Nemet_roplap_a_partraszallas_elottrol.jpg

„Invázió – a szövetségesek temetője” – a német propaganda értett a morál rombolásához és Dieppe után volt is mit felemlegetniük... 

 

 

Nemet_loveg_Arromanches,Normandia1944.jpg

Német löveg Arromanches felett, a majdani Gold-szektorban. Pontosan arra a partszakaszra néz, ahol később a britek mesterséges kikötője húzódik majd. A falucska ma már népszerű célpontja a Normandiába látogató turistáknak. Éppen ezen a helyszínen több emlékmű is áll.

 

 

ostbattalion.jpg

Turbános védők: az emberhiány egyre inkább éreztette hatását a német haderőknél. A keleti zászlóaljak jelentős részben a Vörös Hadsereg fogságba esett tagjaiból álltak, akik kényszerű önkéntesként léptek német szolgálatba, de akadtak indiai katonák is, akik a brit elnyomás hatására választották ezt az oldalt. Harcértékük csekélynek bizonyult, de Rommel bízott abban, hogy legalább egy kis időt nyerhet velük, míg páncéloshadosztályai elérik a partot. 

 

Ike_Monty_Tedder.jpg

A Csatorna túlsó partján ekkor már javában készülődtek az átkelésre. A szövetséges armada legfőbb parancsnokai egy hadgyakorlat során: középen Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok, a szövetséges inváziós erők főparancsnoka, a bal oldalon helyettese és a légierők felelőse, Arthur Tedder légi marsall, a jobb oldalon pedig Bernard Montgomery brit tábornagy, a szárazföldi erők főparancsnoka.

 

shermans in england before d-day.jpg

A háború szolgálatába állított amerikai hadiipar ontotta magából a harceszközöket, melyek az Atlanti-óceánon át ingázó szövetséges hajókaravánok segítségével jutottak el Angliába. A csapatok összpontosítása mellett a hadianyag koncentrálása is hónapok óta tartott már, és Churchill meg is jegyezte, hogy csak a Nagy-Britannia egét borító légvédelmi ballonok sokasága akadályozta meg, hogy a sziget egyszerűen elmerüljön a tengerben. 

 

 

recon photo.jpg

Brit felderítőgép húz el alacsonyan a parti sáv felett; az akadályok között fedezéket kereső németek látszanak. A szövetséges légi felderítésnek bőven akadt dolga a partraszállás előtt, de emellett a francia partvidékről minden elérhető magánfelvételt, képeslapot és térképet is összegyűjtöttek évekre visszamenőleg, hogy lehetőleg egyetlen részlet se kerülje el a tervezők figyelmét. Gigászi munka volt, de kifizetődött. A katonák az ezen források alapján készített, rendkívül pontos terepasztalokon ismerhették meg saját támadási körzetüket (lásd egy későbbi képen).

  

Hadikotvenyek.jpg

"Vásárolj hadikötvényeket!" – hirdeti az amerikai plakátok közül kettő. És mi mással lehetne ezt legjobban reklámozni, mint egy elszánt légideszantos képével...

 

Amerikai_ejtoernyok_hajtogatasa_a_D-nap_elott.jpg

A légideszantosoknak nemcsak a plakátokon jutott szerep: a majdani hídfő szárnyait nekik kellett biztosítaniuk. A leghosszabb nap című film egyik jelenetét, benne John Wayne belépőjével, pedig talán éppen ez a fotó ihlette: amerikai ejtőernyők hajtogatása nem sokkal a D-nap előtt.

  

Kiralyno es ejtoernyosok.jpg

Nem mindennapi vendég: Erzsébet anyakirálynő és lánya, Erzsébet hercegnő (a későbbi II. Erzsébet, akkoriban egyébként a női segédszolgálat aktív tagja) a D-napra készülő brit ejtőernyősöket szemléli, 1944. május 19-én.

 

Hobarts funnies.jpg

A brit Percy Hobart tábornagy és gárdája számos különleges feladatkörű járművet tervezett az Atlanti fal áttörésére. A meghökkentő külsejű "bigyók" közül kettő. A kétéltű páncélos (DD - Duplex Drive) felhúzható szoknyája és beépített hajócsavarjai révén volt képes partra úszni; a Sherman Rák (Crab) a páncéltest elé rögzített forgatható fémhengeren lógó láncok segítségével volt képes felrobbantani az aknákat, illetve lebontani a drótakadályokat.

 

gumi sherman.jpg

Hány ember kell egy Sherman harckocsi felemeléséhez? Ebben az esetben mindössze négy. Merthogy ez gumiból készült és felfújható… (Akar valaki ilyet a kertjébe? Rossz hírem van: már nem gyártják.) A német hírszerzés és felderítés megtévesztését célzó Fortitude fedőnevű művelet többek között azt akarta elhitetni az ellenséggel, hogy Pas-de-Calais környékén indul majd meg az invázió. Patton tábornok fantomhadserege Délkelet-Angliában állomásozott és egyebek mellett hamis rádióforgalmazással, illetve furnérból vagy gumiból készült ál-harcjárművek jól látható felhalmozásával működött közre a partraszállás sikerében. (Ajánlott könyv és film a témában: Tű a szénakazalban)

 

ike churchill bradley fire.jpg

Csak egy újabb hadgyakorlat... A meghívott vendégek viszont láthatóan nem bírták ki egy kis puffogtatás nélkül. Eisenhower tábornok, Sir Winston Churchill és Bradley tábornok az M-1 karabéllyal ismerkednek. 

 

 

landing exercise.jpg

Partraszállási gyakorlat valahol Dél-Angliában. A támadóerők kiképzését célirányosan alakították ki; a legfőbb feladat a német védelem áttörése és a hídfő megszilárdítása volt. Ez viszont visszaütött akkor, amikor a katonák elhagyták a partvonalat és városokon vagy sövényektől szabdalt vidéken haladtak át. 

 

 

Francia_plakat-Unis2.jpg

„Együtt a felszabadításért” – a plakátról sugárzó egység nem volt ennyire egyértelmű a valóságban. A megszállás alatt élő franciák jelentős része nem szimpatizált az angolszász szövetségesekkel és csak akkor fordult a németek ellen, amikor a háborús megszorítások, a kényszermunka és a romló életkörülmények erre ösztönözték; De Gaulle vezető szerepét pedig nem mindenki fogadta el fenntartás nélkül a másik oldalon. Roosevelt elnök például sokkal kevésbé bízott meg benne, mint Sztálinban…

 

teregetes.jpg

"Igazán indulhatnának már ezek a fiúk... Napok óta nem tudunk aludni a zajtól." Angol háziasszony folytatja a teregetést, miközben az összpontosítási körzet felé tartó amerikai erők töltik meg az utcát. Május végén még a vak is láthatta, hogy valami komoly dolog készül. 

 

British soldier reading.jpg

Egy brit légvédelmi ezred tagja a szövetséges katonáknak kiosztott, Franciaországról szóló zsebkönyvet nyálazgatja egy Portsmouth melletti táborban, 1944. május 29-én. A felvonulási körzetek táboraiban összegyűjtött alakulatokat teljesen elvágták a külvilágtól, hogy a támadásról közzétett információk nehogy kiszivárogjanak. A cenzúra még a szokottnál is alaposabban ellenőrizte a postaforgalmat, s még az angliai követségek sem tarthattak ekkoriban kapcsolatot az anyaországukkal...

 

sand table model bef d-day.jpg

A támadó alakulatok számára elkészítették partraszállási övezeteik igen részletes makettjeit, hogy ne csak kétdimenziós fotókról ismerjék a leendő csatateret. Ezt az eljárást a mai napig alkalmazzák. 

 

 

francs distributed.jpg

Az igazság pillanata: amikor a partraszállók átvették a művelethez szükséges felszereléseket, némi idegen valutát is kaptak - francia frankot. Az invázió pontos helyét azonban csak napok múlva, általában a szállítóhajók fedélzetén tudhatták meg. 

 

 

Tangmere 422 rcaf squadron stripes.jpg

A műveletben részt vevő repülőgépek azonosítása létfontosságú volt: az 1943-as szicíliai partraszállásnál az amerikaiak számos szállítógépet veszítettek egy ízben, amikor a szövetséges hajóhad tévedésből tüzet nyitott rájuk. A fekete-fehér inváziós sávok elsősorban a könnyű és közepes gépek törzsére és szárnyára kerültek fel (a képen egy kanadai Spitfire vadászgép); egyes példányokon a háború végső szakaszáig megmaradtak.  

 

d-day01.jpgHa érdekelnek a D-nappal kapcsolatos egyéb posztjaim - könyvekről, filmekről, makettekről, videójátékokról és képregényekről -, akkor
IDE KATTINTS.

Következik: A szövetséges hajóhad és az ejtőernyősök támadása

Szólj hozzá

évforduló hadtörténelem második világháború ejtőernyősök d nap