A harcnak még nincs vége...
A Szukits idei Star Wars-könyvtermése önmagáért beszél, s komoly pozitívum, hogy nem ragadtak le egyetlen korszaknál vagy témánál. Ennek köszönhetően idén olvashattunk Yoda és Dooku összecsapásáról a klónháborúk idején, a Régi Köztársaságot lerohanó sithekről, s rövidesen megláthatjuk, milyen volt a Halálcsillag belülről. A fenti kötet azonban az utóbbi idők regényei között mégis kakukktojásnak számít, hiszen az Új Köztársaságról inkább a kilencvenes években volt divat írni…
Akkoriban csak elvétve akadt olyan Star Wars-regény, mely nem Luke, Leia, Han, Csubi és a droidok újabb és még újabb kalandjaira összpontosított, s egy idő után ez vissza is ütött, ugyanis kezdett unalmassá válni ez a vonal. Lucasék oldaláról nézve mindez ugyanakkor teljesen logikus volt, hiszen az előtrilógia akkor még kidolgozás alatt állt, és nem akarták, hogy olyasmi szülessen, ami később újabb ellentmondásokat szül. Aztán az ezredfordulótól szabad utat kaptak az írók és szerencsére nemcsak további korokat ismerhettünk meg, hanem a főhősök melletti egyéb karaktereket is.
Az 1962-es születésű Matthew Stoverre a Star Wars-rajongók többsége A sithek bosszúja könyvváltozatának írójaként emlékezhet, de számos egyéb sci-fi és fantasy mű köthető még a nevéhez. Mivel a III. rész regényként nagyon sokat nyújtott nekem – a témában talán a legeltaláltabb stílusú kötet –, kíváncsian vártam, hogy a szerző ezúttal mit alkotott.
Durván hat hónappal az endori csata után továbbra sincs béke a galaxisban. Az Új Köztársaság kormányzata egyelőre gyenge, a birodalmi hadurak és kormányzók pedig egymással és az új rend képviselőivel marakodva próbálják befolyásukat fenntartani. Közéjük tartózik a titokzatos Shadowspan nagyúr is, akire a frissen kinevezett Skywalker tábornok és flottája éppen lecsapni készül a Mindornál. A sötét energiákkal mesterkedő ellenfélnek viszont van néhány adu a tarsolyában…
Ebből is látható, hogy az alaphelyzet lényegében ugyanaz, mint a húsz évvel ezelőtti Star Wars-regényekben: adott egy igen komoly veszélyforrás, s hőseink – együtt vagy külön – nekiindulnak, hogy ezzel a fenyegetéssel is leszámoljanak. Luke az Erővel, Han és Csubi a Falconnal, Leia részben diplomáciai érzékével veti magát a küzdelembe – a droidok pedig amivel csak lehet. Mellettük persze feltűnik pár ismerős, például Lando Calrissian… Hogy Stover képes volt-e ebbe az agyonhasznált keretbe újdonságot lehelni, arról a jelek szerint megoszlanak az olvasói vélemények. Ami engem illet, régen voltak a kezemben a fent említett kötetek, vagyis némi változatosságot nyújtott – eleinte. De lássuk be, ami itt újszerű lehet, az csak a főellenfél jellege, trükkjei, a veszélyek elhárításának mikéntje, a helyszínek, illetve egy-két új karakter. Ilyen téren az első két tényezőt lehetne kiemelni: Shadowspan ugyanis nem az a tipikus sith gonosztevő, így Luke-nak sem a már ismert sablonok szerint kell szembeszállnia vele. Úgy vélem tehát, van benne valami újszerűség, a kérdés az, ez mennyire lesz elegendő a történet sikeréhez. Azt hiszem, a veterán olvasók nem fognak hátast dobni tőle…
A stílus tekintetében felemás benyomásaim voltak. A karakterekre jól ráérzett a szerző: Luke komolyodása, a felelősség kérdésének boncolgatása például szükségszerűen hangsúlyozott. Artu szemszögének bemutatása is érdekes plusz. Hőseink évődése ennyi év után érdekes módon kifejezetten üdítően hatott rám… Azok az utalások pedig, amelyek az Expanded Universe egyéb eseményeire utalnak, kidolgozottak és néha ülnek is rendesen (például amikor Luke kifejti, hogy nőben nem szereti a vöröset – ez későbbi felesége személyének ismeretében mosolyfakasztó). Egy-két helyen viszont meglehetősen bizarr megoldásokat találunk. Stover láthatóan megkísérelte természetessé tenni a Star Wars-galaxis világát, de enyhén túlzásba vitt bizonyos elemeket: például az erőltetettnek ható hasonlatokat, melyek a szövegkörnyezet ismeretében ugyan érthetők, de egyáltalán nem fokozzák az összhatást. Amikor egy fényképezőgép bukkant fel, akkor is néztem egy nagyot – oké, egy technikailag fejlett világban kell, hogy legyen ilyen készülék, de senki más nem említette még, pláne olyan összefüggésben, hogy űrharc közben egy vadászpilóta előhúzza és lefotózza bajtársát (lásd Top Gun). Az viszont kifejezetten merész, hogy a képeslap mint olyan is említésre kerül – véleményem szerint ez már megengedhetetlenül anakronisztikus ebben az univerzumban…
Star Wars: Luke Skywalker és a Mindor árnyai (Luke Skywalker and The Shadows of Mindor)
Írta: Matthew Stover
Fordította: Szente Mihály
Szukits 2012
380 oldal
