2011. sze 28.

KÖNYV: Star Wars: Han Solo-regények (Daley, Avery, Fisher, Crispin)

írta: Monty H.
KÖNYV: Star Wars: Han Solo-regények (Daley, Avery, Fisher, Crispin)

Egy csempész-kalandor mindennapjai

Ha vetünk egy pillantást a Star Wars-regényekre (arra a durván kétszázra, ami az elmúlt bő harminc évben megjelent), akkor kiszúrhatunk néhányat, melyek kifejezetten kedvenc csempészünkre, Han Solóra összpontosítanak. Tulajdonképpen, ha számarányosan nézzük a dolgot, akkor egész komoly mennyiségű kötet íródott róla, ezek egy része rögtön a klasszikus trilógia megjelenésének éveiben…
 

Akkor, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején még nemigen jelentek meg olyan regények, amelyek tovább merték volna mesélni a galaktikus polgárháború eseményeit – Lucas azonban már engedélyezte a filmek cselekményével nem összefüggésbe hozható sztorik közlését, így kezdődött meg a Marvel (mai szemmel nézve már elég komolytalan) Star Wars-képregénysorozata, illetve ekkor íródott Alan Dean Foster Erőpróba (más néven Jedi-kristály) című regénye, L.N. Smith Lando-trilógiája, nem sokkal később pedig a Brian Daley nevével fémjelzett három Han Solo-regény. Amikor aztán a Valhalla 1991-ben megalapozta Timothy Zahn nagy sikerű kötetével, A birodalom örököseivel az újhullámos magyar nyelvű sorozatot, sorra kerültek ez utóbbiak is.

A Han Solo hadjárata, a Han Solo bosszúja és a Han Solo küldetése (melyeket később gyűjteményes kötetben, Han Solo legendája címen is kiadtak nálunk) sajnos mind ugyanabban a betegségben szenved: a két főszereplőt leszámítva nincs sok közük a klasszikus Star Wars-világhoz. Mint kalandos sci-fi-szösszenetek még elmennek, de ha plusz információkra vágyunk, akkor csalódni fogunk. Ez persze nem a szerző hibája, aki 1979 és 1981 között nyilván nemigen juthatott még hozzá azokhoz az adatokhoz, amiknek a többségét amúgy is a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján kezdtek el összegyűjteni és rendszerezni (elsősorban a Star Wars-szerepjátékhoz). Szerintem egyszerűen csak megelőzte a korát ez a kezdeményezés…

„– Olyan valakit akarnak, aki gondját viseli a rakománynak.
– Az ön neve merült fel egyetlen lehetőségként – ismerte be Hissal.
– Csubi és én nem szeretjük a zavaros ügyleteket… – biggyesztette le ajkát Solo.
– A munka elég jól fizet – szakította félbe az albínó. – Egy ezrest készpénzben.
– …hacsak nincs rajtuk némi haszon. Legyen kétezer – fejezte be Han, automatikusan megduplázva az árat, noha az ajánlat amúgy is több volt, mint kedvező.”
Han Solo hadjárata, 36. o.

Az ezután következő négy Solo-kötet azért érdemel kiemelt figyelmet, mert, mint utólag kiderült, hamisítványok voltak, a szó nemesebbik értelmében (már, ha van ilyen). Ezekre éveken át eredeti regényekként tekintettek a hazai rajongók (részben azért, mert akkoriban még nem létezett internet). Az önálló történetet tartalmazó Han Solo nomádjai Ed Fisher (vagyis Gáspár Zsolt), míg az összefüggő sztorit alkotó másik három, a Han Solo, a birodalmi ügynök, a Han Solo és a fejvadászok, illetve a Han Solo háborúja „Dale Avery” (eredeti nevén Nyulászi Zsolt) munkája volt. Ezek többek szerint lényegesen jobban sikerültek, mint Daley könyvei, és ebben egyet is értek velük, főleg, hogy a klasszikus Star Wars-hangulatot tényleg sikerült jobban megragadniuk, elsősorban azért, mert a szerzőket nem kötötték meg a LucasFilm adta szabályok. Ennek hála izgalmas és jópofa regényeket kaptunk, melyeket jómagam nem egyszer végigolvastam már. George Lucas viszont enyhén szóval nem örült, amikor a tudomására jutott mindez, s végül a LucasFilm Licensing megvásárolta a jogokat, de csak azért, hogy ez a négy könyv többé soha sehol ne kerülhessen nyomtatásba… Ha esetleg lefordították volna angolra és kiadják, valószínűleg külföldön is nyereséges lehettek volna. Nagy kár értük. A fenti hét kötet antikváriumokból még általában beszerezhető.

Akkoriban a Valhalla jó szokása volt Boros Zoltán és Szikszai Gábor festményeit használni köteteik borítóján. A fent említett hét Solo-regény mindegyike elmondhatta ezt magáról. Megjegyzem, hogy ezek az alkotások külföldön is sikert arattak, és egy-kettő később az egyik hivatalos Star Wars-kártyasorozatban is helyet kapott.

A kilencvenes évek végén, amikor épp az Aquila kiadónál volt a magyar nyelvű Star Wars-kiadás joga (hej, de szép idők voltak), hozzánk is eljutott A.C. Crispin új Han Solo-trilógiája. Az eddigiektől eltérően végre megismerhettük az ifjú csempészivadék korai kalandjait is.

Az éden pokla cselekménye akkor kezdődik, amikor a kamasz Han úgy dönt, hogy elege van abból, hogy erőszakos csempészek szolgája legyen, így hát megszökik és az Ylesia nevű bolygóra repül, ahol pilótaként vállal munkát. Közben beleszeret egy rabszolgalányba is, és a flört hosszú távon komolyan befolyásolja majd az ő életét is…

„Mostantól csak én létezem. Csak én, Han Solo. Megállt egy légakna alatt, és felnézett az éjszakai égboltra. Egy magányos csillag – vagy inkább egy űrállomás? – hunyorgott a fekete háttérben. Senki más. Többé senki nem érdekel. Nem fogok közel engedni magamhoz senkit. Bármilyen okos, szép vagy kedves is legyen. Se barátot, se szeretőt… Senki nem érti meg ezt a fájdalmat. Mostantól csak én vagyok… én, Solo. Szólóban, tette hozzá ironikusan, és fakó hangon felnevetett. Mostantól fogva a neve és ő ugyanazt jelentik: a magányt.
Solo. Most és mindörökké. Csak én. A galaxis és mindenki más elmehet a francba. Solo leszek, most és mindörökké.
Az ártatlanság utolsó szikrája is kihunyt lelkéből. A kedves arc hideg tekintetű, kemény maszkká torzult, a vérző szívet kemény, áthatolhatatlan kéreg vonta be – keményebb és áthatolhatatlanabb, mint a Coruscant betonpajzsa.
A fiú végérvényesen férfivá érett.”
- Az éden pokla, 299. o.

A hutt játszma és A lázadás hajnala című folytatásokban már Csubit is Han oldalán találjuk, azokban az években, amikor először próbálnak meg csempészként boldogulni. Han számos kellemes és kellemetlen figurával összefut, köztük Jabbával, Boba Fett-tel vagy Landóval, illetve későbbi hajójával, a Falconnal. A történet végül elvezet egészen a Mos Eisley-i csapszékig, ahol hőseink egy fura öregúrral és egy parasztfiúval is összefutnak…  

„A szabakk ősi játék, még a Régi Köztársaság idejéből való. A szerencsejátékok közül a legösszetettebb, a legkevésbé kiszámítható, a legizgalmasabb – és a legveszélyesebb.
A játékot hetvenhat lapos paklival játsszák. A kártyachipek értéke a játék folyamán véletlen időpontokban, véletlenszerűen megváltozik, amiért az elektromos jelet kiküldő „randomizátor” a felelős. Így egy nyerő leosztás is totális „fuccsá” változhatott egy pillanat alatt.
A pakliban négy szín van: a kard, a pálca, a kulacs és az érme. A számozott lapok plusz egytől plusz tizenegyig terjednek, és van még négy figura: a generális, az úrnő, a mester és az ász, plusz tizenkettő és tizenöt közötti értékkel.
Tizenhat arcképes lap egészíti ki a paklit, ezek nyolc plusz- és mínuszjelű párra oszlanak, amelyek a következők: a Bolond, a Levegő és a Sötétség Királynője, a Kitartás, az Egyensúly, a Végzet, a Nyugalom, a Gonosz és a Csillag.
Kétféleképpen lehet nyerni. Az egyik a rundgyőzelem, amelyet minden kör végén osztanak ki. Ezt az a játékos kapja, akinek a lapjainak az összege a legjobban megközelíti vagy eléri a huszonhármat – akár plusz, akár mínusz irányban. Egyenlőség esetén a plusz üti a mínuszt.
A másik lehetőség a szabakkgyőzelem, vagyis a játszmagyőzelem, ezt szintén kétféleképpen lehet elérni. Vagy egy „tiszta szabakk” révén, amely pontosan huszonhármas összértékű kártyachipeket jelent, vagy a „Bolond lapjával”, amely pedig egy Bolondból és egy akármilyen színű plusz kettesből és egy hármasból áll – összeolvasva ez is huszonhármat ad ki.
Az asztal közepén egy „interferenciamező” található. A játszma során a játékosok ide bármikor letehetik lapjaikat, „befagyasztva” azok értékét.”
- A lázadás hajnala, 17–18. o.

A.C. Crispin három köteten át képes ugyanazt a színvonalat hozni, és ez bizony nagy szó. Stílusa közérthető, kellően változatos, történet- és karaktervezetése egy-két részletet leszámítva jól átgondolt. Kiválóan felépítette a fokozatosan felnőtté (és profivá) váló Han Solo személyiségét, és ami szintén fontos, nem feledkezett el azokról az apró utalásokról sem, melyek összekötik a különböző Star Wars-történeteket, illetve -szereplőket. Talán az egyetlen komoly hiányossága az, hogy éppen a Birodalmi Akadémián eltöltött éveket teljesen kihagyja (Az éden pokla ugyanis úgy végződik, hogy belép az intézmény tagjai közé, A hutt játszma viszont akkor kezdődik, amikor éppen kivágják őt, és egy kiszabadult vuki rabszolga mindenáron a társa akar lenni), vagyis azt, hogy pontosan hogyan ismerte meg Csubakkát, az író nagy ívben kikerülte – gyanítom, ez is a LucasFilm műve, így erről a találkozásról a vonatkozó képregényekben (emlékeim szerint az Empire-sorozatban) kell utánanéznünk.

„Ahogy egyre közelebb ért, Hannak eszébe jutott, hogy még azután kikapcsolta a kommunikációs berendezéseket, hogy elküldte az üzenetét az Ylesiára. Jobb, ha visszakapcsolom, gondolta, és bejelentkezem a helyi hatóságoknál, hogy leszállási engedélyt kérjek. […]
Ujjaival felkattintotta az adó-vevőt, mire a videoképernyőt egyből betöltötte egy kedves arcú férfi képe, akinek az ölében egy kicsi, fekete hajú lányka üldögélt. Han először megdöbbent ezen, aztán rájött, hogy előre rögzített üzenetet lát, amit minden, belépőpályán érkező hajónak lejátszanak.
Az alámondott hang „Őfelsége, Bail Prestor Organa alkirály és főtanácsnok”-ként azonosította.
A férfi belemosolygott a képernyőbe.
— Üdvözletem. Magam és népem nevében üdvözlöm az Alderaanon.”
Az éden pokla, 122–123. o.
[Ma rejtvényünk ez is lehetne: vajon ki az a fekete hajú lányka?]

Itt is kiemelném a borítóképeket, mely mindhárom kötet esetében jól sikerültek, nagyon hangulatosak és a fiatalabb Han arcvonásait kiválóan visszaadják.

A Crispin-féle Solo-trilógia ma már csak antikváriumokból szerezhető be. A lázadás hajnala sajnos gyalázatosan ritka, a másik kettő még úgy-ahogy fel szokott bukkanni. Mindez nagyon szomorú, mert az egyik legemlékezetesebb Star Wars-olvasmányomnak tartom, és azoknak is bátran ajánlanám, akik nem fanatikus rajongók, de szívesen olvasnának egy igényes sci-fi regényt.

Han Solo hadjárata (Star Wars: Han Solo at Stars’ End)
Írta: Brian Daley
Fordította: Nemes István és a Prince-L Fordítói Iroda
Valhalla 1992

Han Solo bosszúja (Star Wars: Han Solo’s Revenge)
Írta: Brian Daley
Fordította: Nemes István és a Prince-L Fordítói Iroda
Valhalla 1993

Han Solo küldetése (Star Wars: Han Solo and The Lost Legacy)
Írta: Brian Daley
Fordította: Nemes István és a Prince-L Fordítói Iroda
Valhalla 1994

Han Solo nomádjai
Írta: Ed Fisher
Valhalla 1992
302 oldal

Han Solo, a birodalmi ügynök
Írta: Dale Avery
Valhalla 1992
304 oldal

Han Solo és a fejvadászok
Írta: Dale Avery
Valhalla 1993
302 oldal

Han Solo háborúja
Írta: Dale Avery
Valhalla 1993
302 oldal

Az éden pokla (Star Wars: The Paradise Snare)
Írta: A.C. Crispin
Fordította: Nitkovszki Sztaniszlav és Dr. Dinya Tamás
Aquila 1997
320 oldal

A hutt játszma (Star Wars: The Hutt Gambit)
Írta: A.C. Crispin
Fordította: Nitkovszki Sztaniszlav
Aquila 2000
312 oldal

A lázadás hajnala (Star Wars: Rebel Dawn)
Írta: A.C. Crispin
Fordította: Dr. Dinya Tamás
Aquila 2000
328 oldal

Szólj hozzá

scifi star wars