Az első világégés jelentőségéhez képest soha nem volt annyira kedvelt téma idehaza, mint a második – talán ebbe az is belejátszott, hogy következményeit tekintve még a másiknál is súlyosabb volt miránk nézve. Ennek ellenére azért találunk forrásanyagokat a „nagy háborúról” is, és az utóbbi években szerencsére több könyv is napvilágot látott, köztük a fenti kötet. A könyvesboltban belelapozva rögtön megakadt a szemem néhány érdekesebb fejezetcímen, és innen már nem is volt visszaút…

A két szerkesztő nem a háború átfogó bemutatására törekedett, sokkal inkább a konfliktus legérdekesebb részleteit szedték össze egy-egy vonatkozó tanulmány felhasználásával, melyek egy része eredetileg a Der Spiegel című német folyóiratban jelent meg annak idején. Az esszék írói egyébként – egy-két kivétellel – német történészek, minek folytán dominál a német szemlélet, de ez véleményem szerint nem megy a munka minőségének rovására, mert a véleményekről sok minden elmondható, csak az nem, hogy elfogultak lennének, ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy az ő szemszögükből közelítik meg a témát, és ezért például az Osztrák-Magyar Monarchia szerepe csak érintőlegesen kerül bemutatásra. (A magyar vonatkozásokra ezért Hajdu Tibor tér ki az utószóban.)

A fejezetek közül némelyik egészen érdekes részletekre fókuszál. A szellemek háborúja című az akkori írók, művészek és tudósok elvakultságáról és háborúpárti, majd háborúellenes tevékenységéről szól. A Pörölycsapás a szívre az 1914-es háborús lelkesedés mítoszát rombolja le. Az Őrszem a Somme partján a propagandaháborúra összpontosít. A Sorbaállás a bordély előtt a szexuális erkölcs lesüllyedését járja körül. A sor még folytatható lenne, de már ennyiből is látható, hogy nemcsak hadtörténeti és politikai vonatkozású, hanem társadalmi és kulturális témák is előkerülnek. A könyv alcíme egyébként is bizonyítást kell nyerjen az olvasás folyamán, hogy lássuk, hogyan jutott Európa a jelenlegi állapotáig. Ilyen szempontból kifejezetten ajánlom a könyvet mindenkinek, akit a konfliktus hosszú távú következményei is érdekelnek. 

Mindebből következik, hogy leginkább a régi stílusú olvasókönyvek jellege köszön vissza, mely rövidebb, olvasmányosabb, önmagukban is érdekes részekre tagolva vezetnek be minket a téma mélységeibe, kellő, de nem túlzó részletességgel. Így aztán szívesen ajánlom a kötetet nemcsak a téma avatott ismerőinek, hanem diákoknak, és a konfliktust már nagyobb vonalakban ismerő olvasóknak egyaránt.

A magyar kiadás talán egyetlen gyengesége a fordítás minősége. Elgondolkodtató például a 65. oldalon található állítás, mely szerint a franciák 1915 őszén „naponta 100.000 tüzérségi löveget” gyártottak – azt hiszem, itt „tüzérségi lövedéket” akartak írni. A 63. oldalon szereplő mondat, hogy az amúgy is élénk színű egyenruhát viselő francia katonákat feltűnővé tette „étkészletük, amelyet fent, a borjújukon hordtak, árulkodóan csillogtak a fényben…”; amellett, hogy hiányzik belőle az egyeztetés, ez a rész némi szakszerűtlenségről is árulkodik, mivel a fent említett felszerelési tárgyat helyesen „csajkának” hívják. Az egyik legdurvább szakmai hiba mégis az, ahogy a 20. oldalon – második világháborús stílusban – „tengelyhatalmaknak” titulálják a központi hatalmakat, melyeket a nyitó Európa-térképen egyébként még „középhatalmakként” említenek…

Az első világháború – A XX. század őskatasztrófája
Szerkesztette: Stephan Burgdorff és KlausWiegrefe
Napvilág Kiadó 2010
Fordította: Pruzsinszky Sándor