Így működik a Hálózat…
Bob Shepherd a brit SAS egyik veterán katonája, aki csaknem húsz évet töltött az Ezredben. Ez a kötet azonban korántsem mozgalmas katonaéveiről szól – arról ő nem mer írni, nehogy jelenleg szolgáló bajtársait bármilyen módon is veszélybe sodorja –, hanem arról a ritkán emlegetett munkakörről, melynek a „terrorizmus elleni háború” adott hatalmas lökést…
A világon számos biztonsági cég létezik, melyek a válságövezetekben dolgozó diplomaták, tanácsadók és egyéb szakértők védelmét látják el. 2001 szeptembere óta egyre nagyobb az igény az ilyen szakemberekre… Shepherd többször is megfordult Irakban, Izraelben, Szaúd-Arábiában, Afganisztánban és Pakisztánban. Előfordult, hogy eltűnt híradósok után kutatott az ostrom alatt álló Bászra mellett, máskor a CNN forgatócsoportját kísérte az afgán hegyek között, de a gázai övezetben járva magával Jasszer Arafattal is találkozhatott.
Egy egykori SAS-katonának persze meglehetősen nehéz átállnia arra a rendszerre, ahol fegyvert nem feltétlenül tarthat magánál (időnként azért meg tudta oldani), ahol tekintettel kell lenni a makacs civil főnökök szeszélyeire is, ahol a felszerelés igénylése nem megy olyan magától értetődően, mint a katonák világában, és így tovább. Ettől függetlenül ugyanolyan profizmussal járt el mint azelőtt, és így megóvhatta kliensei életét. Arab nyelvtudása és a helyi kultúrák ismerete, illetve ebből következő toleranciája is nagy segítségére volt. Nem holmi nagyszájú akcióhősről van tehát szó, és ez a kötet sem afféle valós alapú kalandregény.
„Lehet, hogy a Hálózat átalakulása 2001. szeptember 11-ével kezdődött, de igazán csak 2003 áprilisában pörgött fel, mikor is bejelentették, hogy 18,4 milliárd dollárral támogatják a háborútól és gazdasági szankcióktól szenvedő Irakot. Az amerikai kormány irányítása alatt több milliárd dolláros szerződések köttettek Irak infrastruktúrájának helyreállítására és új közszolgáltatások, mint például kórházak és iskolák építésére.
Ezeket a szerződéseket többnyire civil vállalatok kapták: ezek a civilek pedig védelemre szorultak a háború utáni Irakban is. Itt került képbe a Hálózat. A koalíció mindig is civil biztonsági cégekkel akarta az újjáépítési projekteket felügyelni, de ezek feladatköre korlátozott lett volna. A legravaszabb bennfentes sem láthatta előre, hogy a civil biztonságiak képezik majd az amerikai haderők után a második legjelentősebb külföldi fegyveres alakulatot.
A „felszabadult” Irak sorsa végül is az amerikai vezetésű koalíció kezében van. Vitatkozhatnánk azon, hogy volt-e egyáltalán értelme az inváziónak, de abban valószínűleg egyetértünk, hogy ami ezután következett, az katasztrofálisra sikerült. Az például, hogy az amerikai katonák megfélemlítették a lakosságot, hogy leszerelték az ország haderejét, vagy a koalíció háború utáni iraki stratégiája, a modern hadtörténet egyik leghírhedtebb elbaltázása lett.
Egy irakihoz hasonló helyzetben, ahol a katonaság feladata a probléma megoldása, a földi alakulatok számát gyorsan növelni kell a helyzet stabilizálásához. Úgy számolom, egyedül az Egyesült Államoknak legalább 50 ezer további katonát kellett volna ideirányítania, hogy a rá eső területet kellően biztosítani tudja. De Bush elnök és kormánya kis veszteségekkel és gyors megoldással adta el a háborút a közvéleménynek. Politikai okokból tehát az amerikai vezetők – és amúgy a britek is – fenn akarták tartani azt az illúziót, hogy Irak stabilizálásához nincs szükség további erőforrásokra. A Hálózat éppen ebben segített.
Ahogy az iraki helyzet egyre kaotikusabb lett, a szárazföldi erők egyre nehezebben szállhattak szembe a felkelőkkel. Több katona bevetése helyett az amerikai és a brit kormány egyre több katonai jellegű munkával bízta meg a magánszektor vállalatait, hogy tehermentesítse ottani haderejét. A támaszpontok, követségek és diplomataszállók őrzése, hadtáposzlopok kísérése és az iraki rendőrök kiképzése mind-mind a Hálózat hatáskörébe került. […]
Ennek legnagyobb vesztese az iraki nép volt. Mindennapos életük nemhogy javult volna, hanem állandó élet-halál küzdelemmé vált. Közben a koalíciós erők is keményen megszenvedték a csapaterősítések hiányát.
Eközben a Hálózatnak egyre jobban ment; a biztonsági cégek egyre nagyobb szeletet tudhattak magukénak az újjáépítési projektekből, miközben egyre több katonai jellegű feladatot is kiutaltak nekik. Nagy kereslet volt még az újságírók kísérésére is. Röviden, Irak összeomlása a 21. század aranybányája lett. 2003-ban a brit biztonsági cégek összesített évi jövedelme 320 millió font volt. 2004-ben már meghaladta az 1,8 milliárd fontot.”
(116-118.o.)
Előbb vagy utóbb persze Shepherdnek is szemet szúrt az, hogy hogyan változik meg a biztonsági cégek hozzáállása a hatalmas kereslet folytán. Nem tetszett neki, amit látott, mivel úgy látta, az emberéletek egyre kevesebbet jelentenek odafent… A biztonságiak nagy részét elégtelen képzéssel és felszereléssel indították útnak, ami természetesen a kliensek testi épségét is nagyban veszélyeztette. Eközben pedig az általános hozzáállás folytán csak romlott az iraki helyzet, és a Hálózat nemhogy segített volna megoldani a problémákat, hanem még súlyosbította is…
Bob Shepherd kötetének stílusa őszinte és hatásos, a leírtak pedig valós képet adnak a jelenlegi helyzetről, Szueztől keletre. Nagy kár, hogy a könyv magyarul még nem jelent meg…
The Circuit
(A Hálózat)
Írta: Bob Shepherd
Pan Books 2009
352 oldal
