Mikor James Bond még sehol se volt…
Még tavaly júniusban láttam Guy Ritchie legújabb filmjének előzetesét. Mivel igényes tálalásban nem ódzkodom a klasszikus figurák újbóli elővételétől, kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni. Már akkor egyértelmű volt, hogy Mr. Holmes és Dr. Watson nem holmi finomkodó ficsúrként támadnak majd fel, hanem kőkemény akcióhősökként, akik a nagyító helyett gyakrabban hagyatkoznak öklükre és a közelben található használati tárgyakra…
Holmes és Watson éppen lebuktatnak egy körözött gyilkost, Lord Blackwoodot, akinek misztikus módszerei – elmondása szerint – még a merőben racionális mesterdetektív számára is megoldhatatlan titkokat rejtenek. A bitófa azonban ezzel keveset törődik, így a fiatal nőket gyilkoló lord kötélen végzi. Egy ilyen kivégzés után nem illő dolog visszatérni a halálból, most mégis ez történik, Holmes-éknak pedig – kiegészülve egy bájos, de legalább ugyanilyen titokzatos hölgyismerősükkel – megint csak sok dolguk akad.
A film véleményem szerint pontosan olyan, mint anno az előzetes: feszes, humoros és fordulatos. A forgatókönyv megfelelően kidolgozott, mind a stílusát, mind a kiegyensúlyozottan adagolt humort, mind az akció mennyiségét tekintve. Ez utóbbiról szólván, szerencsére elkerülték a korhoz képest túlságosan modern eszközök bevetését (lásd például a harmatgyenge Van Helsing egyébként ötletes kézifegyvereit), így elmondható, hogy főhőseink a kor színvonalán maradnak, mikor harcba indulnak, az összhatás mégis a modern akcióklasszikusokat idézi – és ez így van jól. A vizuális hatást gyönyörűen generált londoni látképek teszik teljessé, melyek révén megelevenedik a 19. századvégi brit főváros. S ha már ebbe a korba ruccanunk ki, most is jól működik a viktoriánus rémregényekből vagy a hasonló témájú filmekből (ilyen volt A pokolból is) ismerős ködös, füstös városkép, mely nem a tájékozódást nehezíti, egyszerűen csak kellően titokzatos atmoszférát teremt: titkos szekta, összeesküvés, a túlvilágról visszatérő gyilkos, van itt minden, ami egy grandiózus nyomozáshoz csak kell. Mindez Hans Zimmer ismét csak remekül sikerült filmzenéjével.
A forgatókönyvírók tehát vették a bátorságot, hogy kissé megreformálják a bűnügyi irodalom talán legnevesebb figuráit, de úgy ám, hogy azok hitelessége, sőt szerethetősége se csorbuljon. Ennek következtében Holmes-ék nem válnak hidegvérű gyilkológépekké, csak mert a klasszikus regényekben megismert alakjukhoz képest sokkal vagányabb kivitelben látjuk őket viszont. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy Guy Ritchie-ék tudtak mértéket tartani…
A film utolsó képsorai máris előrevetítik a folytatást, mely remélhetőleg minimum ezen a színvonalon fog elkészülni. Addig is kívánunk hőseinknek további jó munkát, a mozirajongóknak pedig üzenem, hogy irány a mozi. Erre a kalandra tényleg érdemes jegyet váltani.
Holmes és Watson végre feltámadt.
Értékelés: 9/10
Sherlock Holmes
Warner Bros. 2009
Krimi, akció, vígjáték (128 perc)
Rendező: Guy Ritchie
Szereplők: Robert Downey Jr., Jude Law, Rachel McAdams
Zene: Hans Zimmer
