2009. feb 02.

ÉLETRAJZ: Buddy Holly

írta: Monty H.
ÉLETRAJZ: Buddy Holly

Éppen ötven éve, hogy repülőgép-szerencsétlenség következtében életét vesztette az amerikai Rock n’ Roll három óriása, Buddy Holly, Ritchie Valens és J.P. Richardson. E három halhatatlan zenész-énekes közül most a számomra legkedvesebbet, Buddy Hollyt szeretném röviden bemutatni.

Buddy Holly 1936. szeptember 7-én látott napvilágot, Charles Hardin Holley néven, a család negyedik gyermekeként, Lubbock városában. A texasi kisgyerekek esetében gyakori becenevet, a Buddyt már ekkor megkapta. Zenei talentumának kibontakozását nagyban segítették a templomban hallott vallásos zenedarabok, illetve az igencsak muzikális családtagok, akik hegedűn, gitáron és zongorán is játszottak. Az ötéves Buddy egyszer még versenyt is nyert apró hegedűjével… Később aztán beleszeretett a gitárba, abból is az akusztikus gitárba. Kiváló hallása révén még bonyolultabb dalokat is képes volt eljátszani egyszeri meghallgatás után. A rádióból hallott blues és country zene pedig nagy hatással volt saját stílusára.

A Tücskök egy korai felvételen: Buddy Holly, Larry Welborn és Bob Montgomery

Az iskolában aztán más fiúkkal köztük Bob Montgomeryvel is összeállt, és közösen léptek fel iskolai rendezvényeken, később pedig szórakozóhelyeken. A helyi KDAV rádióadó adott igazi lökést Buddynak és Bobnak: saját, félórás műsoruk minden vasárnap hallható volt. Egy idő után csatlakozott hozzájuk Larry Welborn és Sonny Curtis is.

Demófelvételeiket többször is elküldték különböző lemeztársaságoknak, remélve, hogy valamelyik majd csak szerződést ajánl nekik. Végül egy helyi esemény változtatta meg az életüket: 1955. október 14-én Bill Haley és zenekara lépett fel Lubbockban, mellette pedig kisebb sztárok, ideértve Hollyékat. Marty Robbins menedzsere, Eddie Crandall végignézte az ő fellépésüket is, és annyira tetszett neki, hogy kért néhány felvételt a KDAV-től. Ezek a lemezek aztán a Decca Recordsnál kötöttek ki, és 1956 januárjában végre megérkezett az a bizonyos szerződés… de kizárólag Buddy nevére. Bob Montgomeryre nem tartott igényt a Decca, ezért Buddy eleinte nem is akarta aláírni. Végül mégis megtette és részt vett a Nashville-ben tartott próbafelvételeken ahol sajnos nemigen dolgozhatott ismerős arcokkal, sőt alapvetően csak énekelhetett. Első két kislemeze (Blue Days Black Nights, Love Me és Modern Don Juan, You Are My One Desire) nem is fogyott túl jól, bár alapvetően kedvező kritikákat kaptak.

A Tücskök motoron

Buddy ezután hazatért és otthon további dalokat vett fel. Nem adta fel. Nagy segítséget nyújtott neki Norman Petty producer, akivel még évekig együttdolgoztak. Dalai közben eljutottak a Roulette lemezkiadóhoz, ahol viszont ugyanúgy nem kértek előadótársaiból… Hosszas huzavona után a Brunswick Recordsnál kötött ki egyik dala, a That’ll Be The Day, és 1957 júniusában végre meg is jelenhetett – talán ez Hollyék legismertebb és legsikeresebb felvétele. Ősszel már nemcsak Amerikában, hanem Angliában is ismerték Buddy Holly és a Tücskök nevét. A zenekar további tagjai ebben az időben Jerry Allison (dob), Joe B. Mauldin (basszgitár) és Niki Sullivan (gitár) voltak.

Nyolcvannapos turné következett, olyan híres zenekarokkal karöltve, mint a Fats Domino vagy az Everly Brothers. Ezután került kiadásra első nagylemezük, The Chirping Crickets címmel, mely hatalmas sikernek bizonyult.

Hülyéskedés a színfalak mögött a londoni turné idején

Érdekesség, hogy dalaikat sokszor a felvételek során megváltoztatták: az Oh, Boy eredeti címe például All My Love, míg a Peggy Sue-é eleinte Cindy Lou volt. Decemberben ez a két dal már listavezetőként futott. 1958 elején a banda ausztráliai turnéra indult Paul Ankával és Jerry Lee Lewisszal, melyet egy 25 napos angliai körút követett elsöprő sikert arattak mindenütt.

Személycsere következett: Sullivan kilépett, a helyét Tommy Allsup vette át 1958 nyarán. Közben Buddy találkozott a lemezcégnél tett látogatása során egy ott dolgozó Puerto Ricó-i szépséggel, Maria Elena Santiagóval. Néhány hét múlva, 1958. augusztus 15-én az esküvőre is sor került, méghozzá Lubbockban. Az acapulcói nászút után New Yorkban, pontosabban Greenwich Village-ben telepedtek le.

Esküvői fotó

Buddy ekkorra kissé megváltozott, megkomolyodott, és nehezen viselte a banda többi tagjának kicsapongásait. A problémát megvitatták, és az egyelőre megoldódott, de kapcsolatuk már nem volt a régi. Producerük és támogatójuk, Norman Petty sem értett egyet mindenben Buddyval. 1958 októberében szétváltak; Holly biztosította a fiúkat arról, hogy ha meggondolnák magukat, a jövőben is szívesen dolgozik velük.

concert-poster.jpg

Nagy bulinak ígérkezett...

A munkát persze nem hagyta abba: egy angliai turnén törte a fejét, miközben újabb felvételeket készített és ifjabb zenészeket segített. 1959 januárjában más sztárokkal együtt koncertkörútra indult. Mivel felesége ekkor már gyermeket várt, nem kísérhette el. Vele tartott viszont az akkor 17 éves Ritchie Valens (a La Bamba, a Come On Let’s Go és a Donna előadója) és egy másik texasi énekes, J.P. Richardson, „a nagy Bopper” (Chantilly Lace).

last_concert.jpg

Pillanatkép a Clear Lake-ben tartott koncertről

1959. február 2-án a csapat az iowai Clear Lake-ben lépett fel. Buddy egy kis magánrepülőgépet bérelt, hogy a következő városba ne kényelmetlen buszon kelljen eljutniuk. Eredetileg gitárosával és dobosával szállt volna fel, ám az utolsó pillanatban megváltozott az utaslista: Richardson csúnya meghűlése miatt kapott helyet, Valens pedig fej-vagy-írás alapon nyerte el.

Február 3-án, hajnali egy óra körül szálltak fel, Fargo irányában. A pilóta, Roger Peterson nem volt éjszakai repülésre kiképezve, és a géptípus műszereit sem ismerte elég jól. A havazás és a borús ég miatt kénytelen volt kizárólag a műszerekre hagyatkozni. Azt azonban nem tudhatta, hogy a gép giroszkópja a hagyományos típusokhoz képest éppen fordítva működik: amit ő emelkedésnek vélt, valójában süllyedés volt… A gép roncsát másnap reggel találták meg egy mezőn, a várostól néhány mérföldre.

Éppen ezen az éjszakán történt, hogy Buddy két régi társa, Allison és Mauldin megpróbálta őt elérni. Az ok: szerettek volna újra vele játszani. Ennél azonban sokkal súlyosabb tragédia is történt: Maria Elena férje halálhírét hallva összeomlott, és hamarosan elvetélt.

Itt nyugszik Buddy Holly, élt 23 évet...

A három sztár közül Buddy Holly volt valószínűleg a legígéretesebb zenész. Sokan az új Elvist látták benne, ám lehetetlen megmondani, mi mindent vihetett volna véghez még, ha életben marad. Termékenysége olyan fokú volt, hogy halálát követően még évekig tartott, míg kiadatlan dalai mind lemezre kerültek. Népszerűsége és ismertsége máig töretlen. Jelentőségét jelzi, hogy dalokban (így Eddie Cochran Three Stars című számában) és filmekben (például az Amerikai krétafirkában vagy a Ponyvaregényben) is fel-felbukkan a neve, illetve zeneszámai. Ezek közül talán legismertebb a Don McLean-féle American Pie című sláger, amelyről egy másik írásomban emlékezem meg. Arról se feledkezzünk el, hogy a Beatles együttes neve a Tücskök (Crickets) tiszteletére lett Beatles (Bogarak), s Paul McCartney mind a mai napig sokat tesz a Buddy-kultuszért Angliában. John Lennon külön kiemelte, hogy Holly tette a szemüveges előadókat így őt is szalonképessé a zenei szakmában.

A Buddy emlékére emelt szobor Lubbockban

Buddy életéről természetesen film is készült (magyar címe Buddy Holly története), de még musical is, Buddy címen. Ez utóbbi Angliából indult diadalútjára, s egy páréves megszakítást leszámítva folyamatosan látható Londonban, a mai napig. Volt szerencsém látni, és csak ajánlani tudom, mert felejthetetlen élmény.

Hazánkban létezik egy Buddy Holly klub, de honlapjukat elnézve nem biztos, hogy még működik is… Az évforduló alkalmából azonban a Mystery Gang zenekar vállalkozott egy Buddy Holly-emlékestre, 2009. jan. 20-án, a Művészetek Palotájában. Jó látni, hogy Magyarországon is vannak még rajongói…

Szólj hozzá

rock n roll