2009. jan 25.

KÖNYV: Star Wars: Fejvadászháborúk-trilógia (K.W. Jeter)

írta: Monty H.
KÖNYV: Star Wars: Fejvadászháborúk-trilógia (K.W. Jeter)

A mandalori páncél titkai

Sajnos olyan trilógiáról van szó, amely magyar nyelven még mindig nem teljes: az Aquila 2002-ben, a II. rész bemutatója idején több más regénnyel együtt adta ki első kötetét, A mandalori páncélt, a következő években viszont hiába is vártunk a folytatásra… A Szukits egyszer talán felkarolja ezt a projektet is. Igény lenne rá.

„…Önmagára sem gondolt másként, mint a hátára erősített rakétavetőből kilőtt és tévedhetetlenül a kiszemelt célpont felé tartó halálos lövedékre. Azt viszont tudta, hogy a valódik ok, amiért ő még életben van és a többiek már nem – vagy már nem sokáig –, az az, hogy birtokában van a fejvadászat legfontosabb, egyetlen igazi titkának…
Bármennyire jó vadász vagy is, akárhány ellenfeledet ölted is meg, a legfontosabb az, hogy mások ne tudjanak megölni téged. A többi már csak tűzerő kérdése.”
(133. o.)


Jeter kiváló témához nyúlt: Boba Fett – és általában a fejvadászok – a legendakör legnépszerűbb karakterei közé tartoznak. Kronológiai szempontból pedig érdekes időpontont választott a trilógia megkezdéséhez, nevezetesen Boba Fett „újjászületését”, vagyis a karkuni nagy veremből történő kiszabadulását. A három regény idősíkjai ettől függetlenül igen gyakran változnak, mivel számtalan felvillanás és emlékkép idézi a múltat (az egyik mellékszál például a halódó Fejvadász Céh sorsát boncolgatja). Ez érdekesebbé teszi a történetet, bár később már az olvasó is elveszettnek érezheti magát az egyes időpontok között. A karakterek között feltűnik régi ismerősként Xizor herceg, valamint Dengar, Bossk, Zuckuss, de az új szereplők közül a legérdekesebb valószínűleg a rovarszerű Kud'ar Mub'at és a központi szerepet betöltő Kuati Kuat (a Kuat Hajógyár feje).

„Több fejvadász halt meg egy füstölgő lyukkal a lapockái között, mint ahányat szemtől szembe lőtt le az ellenfele. Fett már csak tudta: ő is előszeretettel javította a statisztikát…” (132. o.)

Az írónak sajnos némi problémája adódott az időkezeléssel és az akkor már meglevő regényekhez való alkalmazkodással. A legfurcsább, hogy a cselekmény kezdetétől a végéig több hét, vagy akár több hónap is eltelik, ám a harmadik kötet legvégével egyidőben játszódó endori csata nem ezt igazolja. (Számoljunk csak utána: Han kiszabadítása és az endori csata között legfeljebb csak egy hét telhetett el; ennyi idő alatt Boba Fett bajosan tudott volna kijutni a karkuni veremből, Dengar és Neelah segítségével regenerálódni, majd végrehajtani mindazt, amit a könyvek leírnak.)

„Fett most nem akart mást, csak visszamenni a Slave I-re, és aludni. Ha nem is a virtuóz álmát – efelől Fettnek nem voltak illúziói – de egy olyan emberét, aki megérdemli a pihenést az egész napi munka után. Az ő szakmájában ez azt jelentette, hogy segített másoknak megszervezni a saját pusztulásukat.” (134. o.)


A karakterábrázolás kissé felületes, és sokszor nem áll összhangban például a Történetek a fejvadászokról című antológia részleteivel. A főhősről például nem tudunk meg sok újat, Dengar pedig túlságosan is „nyuszi” a hírhedt Fett alárendeltségében. Sajnos igen sok az ismétlés: a jellegzetes mandalori sisak baljós rostélyát például számtalanszor felemlegetik, és a végén már a könyökünkön jön ki ez a részlet.

„Boba Fett a könyvelő bűnbánó szemének kettős tükrében meglátta saját képének villanását. Az alak ütött-kopott, kifakult, ám teljesen működőképes sisakot viselt, az arcát keskeny, T alakú rostély takarta el. A harci öltözékét – a munkaruháját – tetőtől talpig teletűzdelte különböző fegyverekkel, a bal válla fölött pedig egy irányított rakéta orrkúpja látszott ki. Két lábon járó arzenál, egy gépekből kirakott emberi figura. A leghalálosabb fajtából.” (44. o.) 


A trilógia végeztével olyan érzésem volt, mintha a cselekmény nem lenne kellően kiegyensúlyozva. Alapvetően az első kötet a legjobban megírt és legizgalmasabb; a második szinte csak az átvezetés szerepét tölti be, a harmadik pedig egyszerűen lezárja a történetet. Sajnos az első részben bemutatott rejtélyekre a megoldások nem is olyan megdöbbentőek, mint szeretnénk…

A három eredeti könyvborító (P. Youll munkái) kiváló, különösen az utolsó, bár a veresruhás császári testőrnek – a történet szerint – semmi keresnivalója rajta…

Csillagok háborúja: A mandalori páncél (Star Wars: The Mandalorian Armor)
Írta: K.W. Jeter
Fordította: Békési József
Aquila 2002
312 oldal

Star Wars: Slave Ship
Írta: K.W. Jeter
Bantam Books 1998
328 oldal

Star Wars: Hard Merchandise
Írta: K.W. Jeter
Bantam Books 1999
344 oldal

Szólj hozzá

scifi star wars