2008. nov 25.

PC: Men of Valor

írta: Monty H.
PC: Men of Valor

Nemcsak Full Metal Jacket-rajongóknak…

2004 végén jelent meg a Men of Valor. Amennyire tudom, akkoriban nem kapott nagyobb publicitást, talán, mert nagyjából a Medal of Honor Pacific Assaulttal egyidőben jött ki. Ennek ellenére az utóbbi évek vietnami témájú játékai között mindenképp az élmezőnyben helyezkedik el.

A nagy elődhöz, a Vietconghoz hasonlóan ennek a játéknak is van személyes kerettörténete, a különbség lényegében csak annyi, hogy ezúttal nem egy zöldsapkást, hanem egy egyszerű fekete tengerészgyalogos lövészt alakítunk. A küldetések közötti levelek és átvezető képsorok (melyeket dokumentumfilmekből vágtak össze) segítik felidézni a korabeli hangulatot és adnak nagyon is személyes keretet az eseményeknek. Amúgy elmondható a programról, hogy történelmi szempontból hiteles. A történet akkor kezdődik, amikor 1965 márciusában a Da Nang-i amerikai támaszpontról kiindulva a tengerészgyalogosok megkezdik az első tisztogató akcióikat, hogy felkutassák és semlegesítsék a támaszpontot időről-időre megtámadó gerillákat, folytatódik a Vasháromszögben folytatott tisztogató akciókkal 1966-ban, majd a Khe Sanh körüli dombokért vívott véres csatákkal, és végül eljutunk egészen az 1968-as Tet-offenzíváig.

Az irányítás nagyjából a szokásos sémát követi. A játék elején természetesen gyorstalpaló kiképzésen is részt vehetünk. A grafika egyébiránt szép, részletes, egyes helyeken még a Vietcongét is felülmúlja, bár a figurák tartása és mozgása néha kissé suta. Külön kiemelném a sokféle környezetet: a dzsungel szinte minden küldetésben más és más arcát mutatja, főleg, hogy az időjárás és a napszak is változik. A hangok átlagosak, a karakterek dumálása kiválóan sikerült, a zene pedig nagyon atmoszférikus, és ezt sokszor korabeli slágerekkel is megtámogatják.

Az ellenségek száma terén a program a Medalra emlékeztet, mivel a sötétben bujkálás helyett a vietkongok igenis keményen nyomulnak ránk, így tűzharcokból nem lesz hiány. A használható fegyverek között feltűnnek a jellegzetesebb darabok (rögtön az elején az M-14 puskával és a Thompson géppisztollyal indulunk), de sokszor kénytelenek leszünk az ellenségtől felmarkolt orosz és kínai vasakra fanyalodni.

Kiválóan megoldották az egyes eszközök eltérő tulajdonságainak megjelenítését: az M-14 még nagy távolságban is pontos, a PPS ehhez képest elég komoly szórással van megáldva, még közelharcban is. Van itt aztán még géppuska, kézigránát, Claymore-akna és gránátvető is, amelyet ellenséges bunkerek kifüstölésénél nagyon fogunk szeretni. (Nagyra értékelem, hogy a készítők még arra is gondoltak, hogy húsz méteren belül a 40 mm-es gránát a valóságban nem használható – nos, itt sem: velem megtörtént, hogy robbanás helyett visszapattant egy bunkerről és az orrom elé esett.) A célzó mód kissé eltér az eddig látottaktól: nem az irányzékon át nézünk ilyenkor, hanem egyszerűen közelebb hajolunk a fegyverhez.

Úgy tudom, ez volt az első olyan FPS, ahol nem lehetett játék közben állást menteni. A gép az egyes ellenőrzőpontok után ad nagylelkűen egy-egy mentett állást, de néha (például a Starlite-hadművelet elején) ez nagyon rosszul jön ki, ugyanis az ellenőrzőpontok nem feltétlenül követik a részfeladatokat… A készítők nyilván szerették volna, ha a játékos jobban átérzi a mindössze egyetlen élettel rendelkező igazi katona lelkivilágát, mégis úgy érzem, mellényúltak… Ha harmincszor-negyvenszer kell újrakezdeni egy küldetést, a LEGELEJÉRŐL, az egyszerűen nem jó ötlet.

Sajnos az akció lineáris, vagyis újrajátszásnál aligha számíthatunk meglepetésekre. Ráadásul egyes helyeken az ellenségek ugyanúgy futószalagon érkeznek ugyanarról a pontról, mint anno a Medalban – ez megy mindaddig, míg le nem küzdjük az adott állást. Hm… Bajtársaink segítőkészsége meglehetősen váltakozó: időnként tényleg vállvetve küzdenek velünk együtt, máskor viszont előzékenyen ránk bízzák a túlerőben levő ellenség kipucolását. Hajlamosak beállni a tűzvonalunkba is… De legalább vannak, és erősítik a közösségi érzést.

A feladatok változatosak és hitelesek. Előfordul, hogy PSZH-kkal járőrözünk, és a ránk támadó vietkongok nyomába eredünk; van, hogy egy elveszett riportert esetleg egy lelőtt helikopter személyzetét kell fellelnünk; olykor még az ellenség földalatti járataiba is le kell ereszkednünk, hogy a Hué felszabadításával járó utcai harcokat ne is említsük… Hiába, a tengerészgyalogságnál mindig van mit csinálni. Mindezt pedig hosszú, legalább 12-16 órás játékidővel.

A vietnami háború történetének és mindennapjainak ismeretében állíthatom, a program atmoszférája nagyon jól eltalált. Csakúgy, mint a Vietcongnál, itt is elmondható, hogy a játék pontos és életszerű felidézése az akkori eseményeknek, természetesen amerikai szemszögből.


Apróbb hibákkal tarkított, de hiteles és élvezetes.
Értékelés: 8/10

Negatívumok:
*Mentéshiány
*Lineáris játékmenet
*Néhol túlzottan nehéz
*Buta mesterséges intelligencia

Pozitívumok:
*Szép grafika
*Történelmileg hiteles
*Változatos feladatok
*Számos fegyvertípus
*Kerettörténet
*Csapattársak
*Hosszú játékidő

Szólj hozzá

fps hidegháború vietnami háború tengerészgyalogosok