2008. okt 31.

FILM: Apollo 13

írta: Monty H.
FILM: Apollo 13

Akiknek nem sikerült…

Nem is olyan rég, 2008. október 1-jén ünnepelte a NASA fennállásának ötvenedik évfordulóját. A világűr meghódításának feladata nagyrészt nekik jutott. A hatvanas években az űrutazás a hidegháború egyik megnyilvánulása, amolyan presztízskérdés volt – a Szputnyik, majd Gagarin fellövése után az amerikaiak pedig mindent elkövettek, hogy legalább a Holdon ők legyenek az elsők. Az ezzel járó politikai-ideológiai hátszél azonban mit sem von le azoknak az érdemeiből, akik mindezt lehetővé tették. Az évforduló külön apropót adott annak, hogy bemutassam ezt a filmet – egyik személyes kedvencemet.

1969. július 20-án megtörtént, amit Kennedy elnök annak idején beígért: ember lépett a Holdra. Az amerikai Apollo-program ezzel még korántsem ért véget. Az Apollo 13 fellövése 1970 áprilisában viszont már nem izgatta fel a nagyközönséget… Ezért a kilövést és az út első pár napját nem is igen követték nyomon a Földön. Mindez gyökeresen megváltozott, amikor robbanás történt a hajó szervizmoduljában. A szivárgó oxigén, az irányítórendszer nehézkes kezelése, a csökkenő energiaszint és hőmérséklet csak súlyosbította a helyzetet. A három asztronautának nemcsak hogy le kellett mondania a holdraszállásról, de az is kétséges volt, hazajutnak-e még valaha…

A Jim Lovell parancsnokot alakító Tom Hanks gyerekkora óta rajongója volt az Apollo-programnak. Ezzel a filmszereppel tehát valóra válhatott egy álma. Bill Paxton és Kevin Bacon alakítják a két másik űrhajóst, Haise-t és Swigertet, de fontos szerepet kapott Gary Sinise és Ed Harris is. A szereposztás tényleg parádés, és a színészi munkára nem lehet panasz. Ez pedig igen lényeges egy ilyen emberközpontú dráma esetén, mert ebben a történetben az űrhajónál lényegesen fontosabb az emberi tényező – az elszántság és a kitartás, ami nélkül az űrprogram eleve kudarcra lett volna ítélve.

Ron Howard rendező (annak idején az Amerikai krétafirka egyik főszereplője) maximális valósághűségre törekedett. Ennek érdekében a három főszereplő például részt vett egy párnapos kiképzésen, melyet Jim Lovell és David Scott, az Apollo-program egykori tagjai vezettek. Ennek során többek között a holdkompszimulátor kezelését is elsajátították. Emellett sokat beszélgettek a küldetés még élő résztvevőivel és irányítóival, meghallgatták az eredeti hangfelvételeket és végigolvasták az ezzel kapcsolatos feljegyzéseket.

Mivel archív felvételeket nem akartak felhasználni, CGI-technikával jelenítették meg az űrhajót érintő külső jeleneteket. Ennél azonban érdekesebb a zéró gravitáció megvalósítása. A filmben többször is láthatjuk a súlytalanságban lebegő asztronautákat: ezeket a jeleneteket nem trükkfelvételekkel (például drótos megoldással) hozták létre, hanem az űrhajós kiképzéshez használt, átalakított KC-135-ös géppel. Ennek fedélzetén építették ki az űrhajó belsejének mását, és az adott részeket úgy vették fel, hogy parabolisztikus pályára állították a repülőt. Ilyen módon 25 másodpercre képesek kiváltani a súlytalanság állapotát. Egy-egy snittet tehát így rögzítettek – de mire teljesen elkészültek, összesen 612-szer kellett ezt eljátszani… Mindez meglehetősen jó móka volt mind a színészeknek, mind az operatőröknek, ám jó pár jelenet is akadt, amely nem ment ennyire vidáman, mivel az 5-6 fokra lehűlt kabinban játszódott. Ezekhez a forgatás idejére tényleg lehűtötték a díszlet levegőjét – és durván három hétbe tellett, míg ezeket a részeket felvették.

A film szakmailag szinte teljesen hiteles. Apróbb eltérések azért akadnak (például a valóságban a parancsnoki modul nem farral előre zuhan be a légkörbe a visszatérésnél, hanem összevissza pörög), és érdemes tudni, hogy a dialógusok között is szerepel néhány fiktív: a három űrhajós heves vitájára például sohasem került sor, de a feszültség érzékeltetése érdekében írtak egy ilyet.

Az Apollo 13 DVD-változata szerencsére nálunk is kiadásra került, előbb két-, majd olcsóbb, egylemezes változatban. A magyar szinkron mellett számos felirat a lemezre került, köztük magyar és angol is. Itt van aztán két audiókommentár, az egyik a rendezőé, a másik Jim és Marilyn Lovellé – magyar felirat sajnos nem jár ezekhez, de angol szerencsére van. Az extralemezen az előzetes mellett két dokumentumfilm és egy közel egyórás werkfilm (benne archív felvételek) is szerepel. Ezekre az extrákra sajnos szintén nem került magyar felirat, csak angol, német, francia, stb.

Kiemelném a zenét, mely James Horner (A rettenthetetlen, Ellenség a kapuknál, Titanic, stb.) munkája, abból az időből, amikor még képes volt újat és frisset alkotni. A filmzene ennek megfelelően felemelő, és tökéletesen illeszkedik a film világához. A lemezen helyet kaptak a betétdalok is, sőt, számos dialógus a filmből. Igényes kiadás.



Jim Lovell eredeti regényét, a Lost Moont magyarul is kiadták, természetesen Apollo 13 címmel, nagyjából a film mozis premierjével egyidőben. Sajnos csapnivaló fordításban érkezett hozzánk. Nemcsak stílusa pórias és nehézkes, de szakmailag sem meggyőző (szaklektor biztosan nem látta), emiatt nem is igazán olvasmányos. Szívem szerint nem is ajánlanám senkinek.

Akinek tetszik a film, ajánlom az HBO idevágó minisorozatát, mely A végtelen szerelmesei – Az Apollo-program címmel magyarul is megjelent. A producer – talán sejthető, miért – Tom Hanks…

Hiteles, szép és felejthetetlen film.
Értékelés: 10/10

Apollo 13 (Apollo 13)
Universal 1996
Dráma (135 perc)
Rendező: Ron Howard
Szereplők: Tom Hanks, Gary Sinise, Bill Paxton, Kevin Bacon, Ed Harris
Zene: James Horner

 

A főszereplők arcképcsarnoka

 

Szólj hozzá

évforduló világűr dráma hidegháború