2008. okt 26.

KÖNYV: A mesterlövész (Donald A. Davis) [FRISSÍTVE!]

írta: Monty H.
KÖNYV: A mesterlövész (Donald A. Davis) [FRISSÍTVE!]

Egy lövés, egy halott.

Mostanáig tudtommal ez az egyetlen beszámoló, mely magyarul is megjelent a 2003-as iraki invázióról. Davis két tengerészgyalogos, Jack Coughlin őrmester és Casey Kuhlman százados memoárját írta meg, akik az offenzívát a mesterlövészek szemével élték meg. Hiánypótló munkáról van tehát szó.


A két harcos előéletének rövid bemutatása után kezdődik az iraki harcok krónikája. Meg kell hagyni, a szerző jó érzékkel szelektált, így a végeredmény lényegretörő, mégis átfogó. A harctéri beszámolók mellett az író kiemeli a mesterlövész-szakma lelki vonalát. A stílus viszont nem erőssége... Hamar végigfuthatunk a könyvön, de mintha hiányozna belőle a só meg a bors. Úgy is mondhatnám, kevés benne az igazán emlékezetes mondat.

A magyar kiadás egyetlen igazi gyengeségének a fordítás minőségét tartom. Nitkovszki Stanislaw kiváló fordító, és aki olvasott már Sven Hassel-könyvet, tudja, mire számíthat tőle. Itt azonban számos fordítási hibát találunk, amelyet egy szaklektorral talán ki lehetett volna küszöbölni (gondolok itt például „gunnery sergeant” ágyúőrmesterként történő fordításáról a 62. oldalon – helyesen kb. tüzérőrmester – vagy a le sem fordított Force Recon – magyarul harcfelderítő – a 129. oldalon, esetleg a „jarhead” kompótfejként való emlegetéséről a 205. oldalon), illetve illett volna az angolszász mértékegységeket átváltani. Ettől függetlenül köszönet illeti az Aquila Kiadót, amiért műsoron tartja a katonai témát saját kötetei között, és elvállalt egy modern katonai visszaemlékezést. A magyar könyvpiacon erre mostanság kevés példát láthatunk. 

Kedvcsinálónak szerepeljen itt néhány idézet:

37.
"A legtöbben úgy élik le az életüket, hogy holttestet legfeljebb kiterítve, koporsóban látnak. A zsaruk és a mentősök sok brutális dolgot látnak, de általában csak azután érkeznek a helyszínre, hogy az erőszakot már elkövették. Még a katonák se látnak sok halált, mert az öldöklés javát nagy távolságokból követik el. […]
Az én munkám egészen más. Mielőtt kioltanám életüket, puskám távcsövén át tisztán látom áldozataim arckifejezését. Bármit gondoljak is ilyenkor, nem habozhatok; a feladatomat végzem, és a mesterlövész egyetlen parancsolata az, hogy „ölj”.
Tetteink visszavonhatatlanságát azzal próbáljuk szépíteni, hogy olyan homályos kifejezéseket használunk rájuk, mint „megszüntetni a fenyegetést” vagy „ellenőrzés alatt tartani a harcteret”. Ezzel azt akarjuk tudatosítani magunkban, hogy ami történt, az ugyanolyan hadi cselekmény, mint a többi, és ugyanúgy a nemzetbiztonság érdekeit szolgálja, mint bármilyen más manőver, tehát mossuk kezeinket. És valóban, ha „ellenőriztem, hogy golyóálló-e az ellenség”, ahogyan mondani szoktuk, amikor lelőttünk valakit, a szakmai elégedettségen kívül semmit sem érzek.
Sohasem élvezem, ha el kell vennem egy életet, mert azt csak egy mániákus gyilkos tenné. Egy tapasztalt mesterlövész nem szórakozásból húzza meg a ravaszt, hanem mert tudja, hogy nem róla és a célpontról van szó, hanem ennél sokkal többről. Ami engem illet, mindig is tisztában voltam vele, hogy mit miért teszek – vagy ő, vagy mi, ahogy mondani szokták –, úgyhogy célba vettem az ellenséget, és habozás nélkül lőttem.
Ezzel a hozzáállással egy jó mesterlövész idővel védetté válik az érzelmekkel szemben. Nincsenek rémálmaim, legalábbis a szó klasszikus értelmében, de időnként felbukkannak váratlan látogatók. Azok, akik az én golyómtól estek el, néha benéznek hozzám álmomban. Elidőznek egy kicsit, ahogy a távoli ismerősök teszik, aztán eltűnnek. Sokan vannak."

137.
"Néha a legnehezebb nem meghúzni a ravaszt. Városi környezetben a csatamező 360 fokban körülvesz, és minden utcasarok, minden ajtó, ablak vagy háztető mögül a halál leselkedhet rád – minden, ami él és mozog, potenciális ellenség. Csakhogy nem lőheted halomra válogatás nélkül az embereket, és „majd az Isten szétválogatja őket”, ahogy a régi és otromba vicc mondja. A profik nem így dolgoznak, még ha nem is azért jöttünk, hogy kegyelmet osszunk. A legfélelmetesebb pillanatokat tehát nem akkor éled át, amikor lőnek rád, hanem amikor döntened kell egy másik ember életéről. Vajon az ellenséget látod a célkeresztben, vagy csak egy civilt, aki rosszkor van rossz helyen? Néha ijesztően nehéz eldönteni. Sokan nem is sejtik, hogy csak egy hajszálon múlt az életük."

156.
"Egy mesterlövésznek hűvös fejjel kell gondolkodnia és mindig uralkodnia kell önmagán, bármi történjen is. Csakhogy mi is emberek vagyunk, és ha nincsenek érzéseink és érzelmeink, az azt jelenti, hogy átléptük a vonalat, és eszelős gyilkosokká váltunk. Nehéz megtalálni az egyensúlyt.
Amikor dolgoztam, csak a célpontnak volt helye a gondolataimban. Közel húsz éve formáltam mesterlövész énemet, és soha nem adtam tanújelét gyengeségnek, még Casey előtt sem. Néha morgolódtam dolgok miatt, de a személyes érzéseimet mindig megtartottam magamnak. […] Mindannyiunknak van egy titkos szoba a lelkében, ahol a legféltettebb titkait tárolja. Nekem egy egész raktár van, olyan sok mindennek kell elférnie benne."

(Nitkovszki Stanislaw fordítása)


A mesterlövész (Shooter)
Írta: Jack Coughlin és Casey Kuhlman visszaemlékezései alapján Donald A. Davis
Aquila 2006
Fordította: Nitkovszki Stanislaw
306 oldal + 8 oldal kép

Szólj hozzá

iraki háború öböl háború mesterlövészek