PC: Vietcong
2008. augusztus 24. írta: Monty H.

PC: Vietcong

Virtuális Vietnam avagy ennél közelebb úgysem juthatsz a Ho Si Minh-ösvényhez...

Nem egy mai darab, és nem annyira népszerű, pedig van miért figyelmet szentelni neki… Több játékot is végigjátszottam már a műfajban, de bizony ez volt a legvalósághűbb, szinte minden szempontból. Viszont éppen emiatt nem is pont ugyanazt a fajta szórakozást nyújtja, mint vetélytársai. A Medal és a Call of Duty után eleinte túl nehéznek (esetleg bosszantónak) tűnhet, de ezúttal egy másfajta háborút vívunk.


BEVONUL A KATONA

A valóságos helyzethez hasonlóan először a kiképzésen kell átesnünk. Itt tanuljuk meg a mozgatás és a fegyverhasználat rejtelmeit. A legérdekesebbek ezek közül a könnyű- és nehézfegyvereket (távcsöves puska, géppisztoly, nehézgéppuska, Claymore, M-79 gránátvető, tájolás és tüzérségi tűz kérése) bemutató részek. Kiképzőnk nem rest bevetni legcifrább szitkait sem, hogy hatékonyságunkat növelje. Anyázásból tehát nincs hiány, még ha sikeresen teljesítjük is az előírtakat. A gyakorlópályákat mindenképp vigyük végig, mielőtt fejest ugranánk a háborúba. Célszerű már ekkor igényeinkhez mérten átállítani az irányítást, mely nagyjából megegyezik a hasonló programokéval, de itt valószínűleg több billentyűre lesz szükségünk.

Hawkinks őrmester szerepében játszunk, aki vietnami szolgálata kezdetén a Különleges Erők A-216-os kódjelű alakulatába kerül, 1967 szeptemberében. A bázis Nui Pek mellett, a kambodzsai határnál fekszik, nem messze a Ho Si Minh-ösvénytől. Ennek megfelelően igen gyakran indulnak innen bevetésre a katonák, akik között nemcsak amerikai zöldsapkások, hanem a dél-vietnami hadsereg különleges erőinek tagjai és helyi milicisták is akadnak.


FEGYVERT FOGUNK
A játék első néhány küldetésében még kénytelenek leszünk megelégedni az öreg vasakkal (M-1 Thompson, M-1 karabély, Remington 870-es sörétes puska). Kissé bosszantó, hiszen ekkortájt már rég rendelkezésre állt az M-16 is, de ne legyünk telhetetlenek, idővel szépen kibővül privát fegyvertárunk, s az M-16 mellett ott lesz majd a zsákmányolt Kalsa is.

A fegyverek kezelhetősége érezhetően más minden típusnál. Eltérő például a visszarúgás mértéke – az M-16-ost ezért is fogjuk szeretni, viszont alacsony tárkapacitása ellene szól, ellentétben az AK-47-tel, amit viszont uralni nehezebb. De azt mondanom sem kell, hogy a sorozattűz helyett alkalmazzuk inkább a célzott egyeslövést... Érezhetően más lesz tehát a fegyverek kezelhetősége, mint mondjuk a COD-ban. Hiába, ez a játék annyival nehezebb, amennyivel életszerűbb. Összességében igen valószerű a fegyverkezelés, bár vannak gyengébb megoldások is: a Moszin-Nagan tötlényűrébe például mintha beleejtenénk a lőszereket, nem pedig belenyomnánk.

A fegyverek használatát a lőtéren gyakorolhatjuk be. Általános célú fegyverként leginkább az M-1 karabély, az M-16 gépkarabély, az AK-47 (és a Fist Alphában az M-14 puska) válik be. Más szóval, ha mind közelharcra, mind nagyobb távolságra használható fegyvert keresünk, ezek közül válogassunk. A 870-es sörétes például kizárólag közelharcban ér valamit, akkor viszont nagyon hasznos tud lenni (bár egyszerre csak 42 lőszert hordhatunk hozzá); a távcsöves Garand és Dragunov hátránya, hogy csípőből nem nagyon tudunk vele célozni, viszont felemelve csak az optikai irányzékon át kereshetjük a célt, ami igencsak leszűkíti látóterünket. Találunk még M-60-as géppuskát vagy RPD golyószórót is, esetleg régi Moszin-Nagant, M-3-as géppisztolyt, SZKSZ karabélyt, továbbá forgópisztolyokat is, a lényeg, hogy egy-egy fegyvertípusból csak egy darab lehet nálunk. Ha tehát új fegyvert akarunk felvenni, a régit el kell dobni.

Lőszerből sem lehet nálunk akármennyi. Minden fegyvernél adott, hogy maximálisan mennyi tár fér el nálunk, s a legtöbb gépkarabélynál csak 5-7 tárunk lehet. Ez azért bosszantó, mert a valóságban akár 20-30 tárat is cipeltek a katonák. Itt, lőszerhiány esetén, Bronson nevű katonánkat, a műszakist kell felkeresnünk, aki az ENTER gomb megnyomása után - néhány keresetlen szó kíséretében (pl. "Ha céloznál is, nem kéne annyi!") - késedelem nélkül átnyújt nekünk néhány plusz tárat. Ha ő nincs a közelben, kénytelenek leszünk elmarni valamelyik hulla fegyverét és lőszerét, saját vasunktól pedig könnyes búcsút venni.

FŐBB FEGYVEREINK
Röviden tekintsük át a program legjelentősebb fegyvereit.

M-1 karabély
A második világháború idején rendszeresített amerikai félautomata karabély. Az M-16 megérkezéséig meglehetősen elterjedt fegyver volt a különleges erők körében, s a dél-vietnami alakulatok is nagy számban használták. 15 lőszeres tára elsőre talán aprónak tűnik, ám összességében remek fegyver, könnyű és rövid.

M-16A1 gépkarabély

A manapság is használt M-16 korai változata. Egyes- vagy sorozatlövésre alkalmas, 5,56-os gépkarabély. Eredetileg 20 lőszeres tárral alkalmazták, de itt a biztonság kedvéért csak 18-at töltenek be. Könnyű, könnyen uralható, általános célú fegyver.

Remington 870 sörétes puska
A máshonnan is jól ismert sörétes. Alacsony tárkapacitása és lassú utántölthetősége mellett hátránya, hogy kizárólag közelharcban használható igazán jól – és dzsungel ide vagy oda, gyakran előfordul majd, hogy távolabbi célokra kell tüzet nyitnunk.

M-1 Garand
A híres második világháborús veterán félautomata itt sajnos csak optikai irányzékkal elérhető, ezért valószínűleg ritkán fogunk hozzá folyamodni. Azért sajnos, mert kizárólag a távcsövön át célozhatunk vele, ami közelharcban észvesztő…

M-14
Az M-16 megérkezése előtt néhány éven át az amerikai haderők rendszeresített puskája volt. A vietnami háború első felében igen elterjedt volt, s a tengerészgyalogságnál még 1968 után is használták, bár kisebb számban. Tulajdonképpen a Garand öccséről van szó, mely már 20 lőszeres szekrénytárral készült, ám a régi stílusú puskákra hajazva még mindig faágyazással. Hátránya a nagy súly, a 7,62-es NATO-lőszer jelentősebb visszarúgóereje és a hossza (1,11 m) volt. (A Fist Alpha kiegészítőcsomagban bukkan fel.)

M-60 géppuska
A jól ismert 7,62-es géppuska, mely a német MG-42-es amerikai utódja. Nagy tűzerejét és lőtávolságát nehéz kezelhetősége ellensúlyozza. Csak fanatikusoknak!

SZKSZ karabély
10 lőszeres tárral ellátott, szovjet gyártmányú félautomata puska, még a második világháború idejéből. Az AK-47 megérkezése előtt ez volt a világ legelterjedtebb gerillafegyvere. Közepes távolságban is elmegy, de azért találunk nála jobb harceszközt is.

AK-47
Félautomata és automata tüzelésre egyaránt alkalmas, szovjet gyártmányú 7,62-es gépkarabély. Harminc lőszeres tára és jelentős stophatása lehengerlő, ám a vakító torkolattűz és a visszarúgás miatt óvatosan kell vele bánni.


BAJTÁRSAK
Más programoktól eltérően nem egyedül indulunk bevetésre, bár olykor-olykor elszakadunk a mieinktől. Lássuk, kire számíthatunk, amikor nem vagyunk egyedül.

Nyomkeresőnk, Nhut a dél-vietnami különleges erők katonája. Bármikor átveszi tőlünk az elővéd szerepét – vagyis a program szerinti helyes irányban vezet minket –, de ha nem tetszik ez nekünk, vissza is vehetjük tőle. Amúgy igen megbízható és könnyen lehet, hogy hamarabb kiszúrja az ellent, mint mi.

Rádiósunk igen gyakran fog zargatni minket - gyakorlatilag minden egyes történés (pl. harcérintkezés, vagy valamilyen nyom felfedezése) után. A forgatókönyv szerint tehát sokszor kell jelentenünk a bázisnak, ilyenkor a rádiós átnyújtja nekünk a kagylót – de ha unjuk a rizsát, vagy már ismerjük, át is ugorhatjuk mindezt. A parancsnokságról érkező hívásokat érdemes végighallgatni (és az opcionális feliratokat belőve végigolvasni). Minden ilyen alkalom után automatikusan menti az állást a gép, ez számunkra mindenképp jó hír, ugyanis nem kell vesztegetnünk a magasabb nehézségi fokozaton limitált mentési lehetőségeinket.

Egészségi állapotunkat a felszerelésünkben található EÜ-csomaggal hozhatjuk jobb formába: ehhez egyszerűen ki kell választanunk a csomag képét (az egér görgőjével célszerű), s a bal egérgomb megnyomására már aktiváljuk is. Egészségügyi csomagokat a harctéren csak az elesett ellenfeleket átkutatva találhatunk, a dokira viszont állandóan számíthatunk. Ha odamegyünk hozzá, vagy a megfelelő gombbal odahívjuk, máris ellát minket, közben nyugtat, mondván "Nem olyan súlyos, túléled!" Ez sokkal valósághűbb, mint a vöröskeresztes csomagok válogatás nélküli „elfogyasztása” például a Medalban.

Műszaki katonánk, Bronson cipeli a tartalék lőszert, őt kell hívnunk, ha kifogyóban vannak készleteink.

Van még egy géppuskásunk is, aki a nehéz pillanatokban elsöprő tűzerőt biztosít a járőr számára, a tőle elvárható mocskos szájú ordibálás kíséretében.

JÁRTÁL MÁR DZSUNGELBEN?

A program szemet gyönyörködtető környezetet nyújt, akármilyen terepről legyen is szó. A dzsungel pedig nem mindenütt ugyanaz a dzsungel! Harcolunk majd esőáztatta mocsárban, nyíltabb ligetes erdőkben, sziklás hegycsúcsokon, elhagyatott, romos templom mellett és így tovább. Bevetésre indulunk majd éjszaka és nappal, napsütésben, esőben és ködben. A környezet elemei igen élethűek, a levelektől a fatörzsekig. A bokroknak rontva vagy beléjük lőve gyönyörködhetünk a lehulló levelekben. Kígyóból egyet sem fogunk látni, de békát, patkányt és pillangót igen.


A KÜLDETÉSEK
A játék egyik legerősebb oldala a történelmi szempontból abszolút élethű küldetések sora. Igen változatos feladatokat kapunk, igen változatos terepen és igen változatos időjárási és fényviszonyok közepette. Lássunk néhányat:

- Az egyik éjszaka épp a parancsnoki bunkerben beszélgetünk a főnökkel, mikor hirtelen egy vietkong ront be és csak gyors reflexeinknek köszönhető, hogy egy darabban maradunk. Az ellenség alagutat ásott a bázis alá és lerohanni készül minket. Bajtársainkkal meg kell tisztítanunk a peremsávon belüli területet, majd felderíteni a bevezető alagutat és némi plasztikkal elzárni.

- A hírszerzés ellenséges harckocsikat vélt felfedezni egy bizonyos körzetben. Három Alfa-csapat fog behatolni, hogy közelről lássák, mivel van dolguk. A környéken meglepően komoly tevékenység tapasztalható, a tankokról viszont kiderül, hogy régi, kiégett francia páncélautók. A körzetet mindenesetre fésüljük át, mert találunk pár lövészárkot és alagutat. Aztán minket ér a nemes feladat, hogy tökegyedül, egy hangtompítós 45-össel felszerelve leereszkedjünk a Vietkong sötét alagútrendszerébe, főleg, hogy közben egyik járőrünket darabokra szedték és egyik tagjukat foglyul ejtették. Egy hosszú és nyomasztó rész következik, ami meglepően élethű. Az alagútrendszer szó szerint labirintusszerű: a padlón patkányok szaladgálnak, ha nem vigyázunk, könnyen beleléphetünk egy karókkal teli gödörbe (ez viszont segít eldönteni, merre kell mennünk), s pár Charlie is akad errefelé... Lesz módunk elégszer végighallgatni az őrmester monológját arról, mennyire utálja az alagutakat. Bajtársunk után kutatva, kilométerekkel arrébb jutunk ki a fényre. De még mindig nincs vége... A többit majd személyesen. Annyit elárulhatok, hogy haverunk kiszabadítása egy külön éjszakai lopakodós küldetést igényel.

- A lélektani hadviselésért felelős csoport támadást tervez egy bizonyos körzet ellen, ahol a vietkongok harci szelleme a hírszerzés szerint igen gyenge. Miután tehát a hangszóróval felszerelt helikopterek kikergették a megadásra (vagy átállásra) hajlamos Victor Charlie-kat a mocsárból, nekünk be kell mennünk és megtisztítani a zónát a maradék ellenségtől. Ködben, esőben szállunk le a helikopterrel a mocsár közepére. Miután feltűnik pár vietkong - ezúttal magasra emelt kézzel – parancsnokunk noszogatására elindulunk. A vezetést nyugodtan bízzuk Nhut-ra, tudja, mit csinál. Be kell járnunk a mocsarat és a maradék erőket likvidálni.

- Hajnalban dzsipbe vágjuk magunkat, hogy meglátogassunk egy közeli falut, amikor rádión értesítenek, hogy egy közeli táborunkat aknavető-támadás érte. Így hát irányt váltunk és a kanyargós hegyi utakon végigrobogva sietünk bajtársaink segítségére. Itt tehát először dzsipet vezetünk, ami igen jó móka, bár elsőre kissé hajmeresztő. Ha megérkezünk a körzetbe, kiszállunk és előreosonva először el kell intéznünk a sziklás folyóparton felállított aknavetők személyzetét, majd eljutni a táborig és felmenteni az őrséget.

- Egy magányos dombtetőn álló rádióállomást kell tartanunk. Helikopteren visznek be, s a géppuskánál térdelve máris alkalom kínálkozik a körzetben állomásozó ellenséges erők megritkítására. A gép végül letesz minket a kopár dombtetőn, s a kis csapat szétspriccel, hogy megvédje az alig néhány négyzetméteres állomást. Besötétedik, az eső zuhog, mindenfelől vietkongok másznak felfelé. A fedett lőállásokban szerencsére akad némi tartalék tűzerő: M-79-es gránátvető, M-60-as géppuska, távcsöves Garand, sörétes... A bátrabbja akár ki is lóghat a szögesdrótakadályok mögötti kopár domboldalra, és oldalba támadhatja az ellent. De a parancs az parancs, tartani kell az állomást, míg értünk nem jön a kopter. Az pedig beletelik egy kis időbe...


HA LŐNEK RÁD…
Terepen – pláne, ha már folyik a tűzharc – igyekezzünk fedezéktől fedezékig haladni, s közben figyeljük, társaink hol vannak. A tűzharc valószerűségére nem lehet panasz. Kiváló ötlet a közelben robbanó gránát átmenetileg süketítő hatása. A testünkbe csapódó lövedékek pillanatnyi vörös vakságot okoznak, ha pedig leterítenek, külső nézetből láthatjuk, amint emberünk elterül, majd a program megmutatja, honnan és kitől érkezett a halálos küldemény. Embereink szerencsére reagálnak az eseményekre, de ne feledkezzünk el a parancsadás lehetőségéről sem. Az END billentyű megnyomására előbukkan az aktuális parancssor, melyből a számbillentyűk segítségével választhatunk (pl. helyben maradni, támadni, fedezni, utánam, vissza, stb.).

Létezik természetesen guggoló és fekvő testhelyzet is, s a CAPS LOCK segítségével tudatosan lassíthatunk haladásunk sebességén. Az éles küldetések során az elesett ellenfeleket mindig kutassuk át, ugyanis a lőszer és az esetleges EÜ-csomagok mellett fontos információkat is szerezhetünk magunk és a hírszerzés számára, például igazolványokat, szórólapokat, térképeket, stb.


GYAKOROLJUNK ROGYÁSIG
A menüben elérhető a Quickfight opció is. Ennek keretében egy szimpla kutasd-és-pusztítsd akcióban vehetünk rész, az általunk kiválasztott helyszínen. Előtte meghatározhatjuk az ellenfelek típusát, számát, csapatunk létszámát, fegyvereinket, és persze a nehézségi fokozatot. A játék előrehaladtával az itt választható arzenál és a csata helyszínei (folyópart, kihalt templom, kikötő, sűrű őserdő, stb.) fokozatosan kibővülnek. Ebben az opcióban vietnami ellenfeleink bőrébe is belebújhatunk. Aki tehát egyes terepadottságok között szeretne gyakorolni, egy adott fegyverrel, adott csapatösszeállításban, itt sok mindent kipróbálhat. Fontos tudni, hogy ebben az opcióban nem áll módunkban menteni, és ne számítsunk EÜ-csomagokra, csak a dokira – ha fűbe harapunk, kezdhetjük a legelejéről.

A kiegészítő lemezen már meglepően nagy és még a korábbinál is látványosabb helyszíneket kapunk. Multiban ezek nagyot üthetnek.

JÁTÉKMENET
A hasonszőrű programokhoz hasonlóan elérhető a gyorsmentés és a gyorstöltés. Legalábbis alapfokozaton. Feljebb haladva ugyanis vagy korlátozzák a gyorsmentések számát, vagy megtiltják. A VIETNAM nehézségen pl. már az EÜ-csík és a lőszermutató sem látszik, menteni pedig végképp nem lehet. A mentett állásokat a gép természetesen őrizgeti, s később is simán betölthetjük bármelyiket.

A JÁTÉK NEHÉZSÉGE
A program először a kezelés terén okozhat nehézségeket az újabb játékosoknak – ezt néhány órányi kitartó játékkal orvosulhatjuk. A másik, kissé más jellegű probléma az angol nyelven elhangzó szövegek értelmezése. Aki nem járatos a Vietnamban harcoló amerikai erők köznapi és rádiós szlengjében, bizony többször elveszettnek érezheti magát. Ettől függetlenül persze lehet sodródni az árral, de értelemszerűen jobb, ha már rögtön tudjuk, mit is mondott parancsnokunk imént a rádión. Szerencsére segítségünkre van a TAB gombbal előhívható feladatlista, de ezt leszámítva csak ajánlani tudom, hogy böngésszünk át egy internetes amerikai-vietnami szlengszótárat.

Végül szólni kell a programban több helyen előforduló bugokról. Szerencsénken is múlik, hogy belefutunk-e ezekbe, de pár helyen tényleg bosszantó: az éjszakai, rabszabadítós küldetésnél pl. a gép elvárja, hogy az általa kidolgozott módon szabadítsuk ki a foglyot, s ha nem így teszünk, – hiába is likivdáltuk az összes őrt, s mentettük meg bajtársunkat - a program nem fogja tudni a helikoptert hívni. Itt bizony a programozók agyával kell gondolkodni...



KIEGÉSZÍTŐ LEMEZ: FIST ALPHA
A kiegészítő lemez új küldetéseket, új fegyvereket (pl. az alapprogramból hiányzó M-14) és új helyszíneket rejt. A történet tulajdonképpen az alapprogram előzményeit rejti: 1967 tavaszán indul a játék, s a központi téma a Nui Pek mellett épülő tábor biztosítása – ide fog majd Hawkins megérkezni az első rész legelején.

VÉGÜL…
Egy nagyon hiteles, részletes és izgalmas programról van szó. Ha valaki szeretné első kézből megismerni a Vietnamban harcolók mindennapjait, és mondjuk nem tudja eredeti nyelven végigolvasni a tengernyi visszaemlékezést, nem tudnék jobb megoldást, mint ezt a játékot ajánlani. Valóban igényes darab.

Negatívumok:
*Néhol kissé szögletes grafika.
*Viszonylag bonyolult irányítás.

Pozitívumok:
*Történelmileg hiteles küldetések.
*Változatos feladatok.
*Remek zenei aláfestés.
*Háttértörténet.
*Számos fegyvertípus.
*Emlékezetes szövegek.

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr52700740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása