A Gyatlov-csoport tragédiájának igaz története
Bár egy igen gyengécskére sikeredett thriller, a Halálhegy kapcsán már én is említettem a Gyatlov-csoport hátborzongató és méltán hírhedt esetét, örülök, hogy újra visszatérhetek rá, ezúttal egy méltó és érezhetően szakszerű kötet okán, mely a Park Könyvkiadó jóvoltából jelent meg magyarul néhány hónappal ezelőtt.
1959 telén kilenc tapasztalt túrázónak veszett nyoma az Urál-hegységben. Mikor az utánuk küldött kutatócsoport végre megtalálta táborhelyüket, illetve holttesteiket, megindult a vizsgálat, de a kép nagyon nem állt össze azzal kapcsolatban, hogy mi is okozta a halálukat, mit kerestek sátrukon kívül alvóruhában, miért szóródtak szét, mi okozta az egyes sérüléseket, és így tovább. A baljóslatú eseménysorozatot csak súlyosbította, hogy a szovjet kormány megpróbálta minél előbb lezárni az ügyet, amit a családtagok persze nem vettek jó néven. A történteket azóta számos alkalommal boncolgatták és rengeteg elmélet született. Aki ezekre kíváncsi, még mindig Tiboru konteós posztját javasolhatom, aki pedig még nem hallott az esetről, annak összefoglaló jelleggel ezt az online képregényt javaslom.
Az amerikai szerző, Donnie Eichar producerként, illetve tévés és filmrendezőként dolgozik. Az 1959-es tragédiáról csak úgy mellékesen hallott, de nagyon megfogta őt a történet, melynek folytán 2012 telén Oroszországba is elutazott, hogy elbeszélgessen mindazokkal, akikkel még lehet a témában. Összegyűjtött és átnézett minden elérhető anyagot. Második útján még a kérdéses táborhelyre is ellátogatott a kegyetlen orosz tél közepette. Egy szóval elég elszánt volt ahhoz, hogy megpróbáljon a végére járni egy bő félévszázados rejtélynek, mely annyi kutatón és szakemberen kifogott már.
Eichar könyve három szálon át követi az eseményeket. Egyrészt a naplórészletek és a visszaemlékezések alapján rekonstruálni próbálja a tíz, majd kilenc fős túracsoport útját. Másrészt az elhúzódó kutatás, illetve a vizsgálat folyamata is górcső alá kerül. Harmadrészt saját kutatómunkájának, illetve oroszországi utazásának krónikáját tárja elénk, s végül a potenciális megoldás taglalása kerül sorra. Ez a hármas osztású narratíva talán kissé zavaró lehet azoknak, akik most, e könyv által kerülnek először kapcsolatba a történtekkel, mivel azonban mára széles körben ismert esetről van szó, semmiképpen nem nevezném hibának. Az író ráadásul kiváló stílusban és soha nem túl bő lére eresztve mesél – ahhoz viszont veszi a bátorságot, hogy a történet hátterét, magát a korszakot részletekbe menően ismertesse, ami azért is örvendetes, mert a mai nyugati átlagolvasó vajmi keveset tudhat az egykori vagy éppenséggel mai szovjet-orosz viszonyokról, ezek viszont döntő fontosságúak. A közzétett fényképek és térképek pedig szervesen kapcsolódnak a leírtakhoz, mindegyik a megfelelő helyen és magyarázattal ellátva tesz hozzá valamit a szemünk előtt kibontakozó nyomozáshoz.
A szerző a kötet végén, saját elméletének ismertetése előtt végigveszi és megcáfolja a legnépszerűbb egyéb teóriákat is. Eichar az azokban emlegetett egyes részletekre (például arra, miért mértek némelyik áldozat ruháján a normálisnál jóval magasabb radioaktív sugárzást) is magyarázatot ad. Végül következik az általa, pontosabban az általa felkeresett szakemberek szolgáltatta magyarázat, mely a leírtak alapján számomra hitelesnek tűnik, bár nem vagyok az adott szakterület értője. Mindenesetre meggyőzőnek érzem, amit papírra vetett. A mű nemcsak a rejtélyek kedvelőinek ajánlható, hanem lényegében bárkinek, aki elég idős ahhoz, hogy egy több ponton is hátborzongató eseménysor krónikáját végigolvassa.
Halálhegy – A Gyatlov-csoport tragédiájának igaz története
(Dead Mountain. The Untold True Story of the Dyatlov Pass Incident)
Írta: Donnie Eichar
Fordította: Szieberth Ádám
Park Könyvkiadó
256 oldal