Gallipolitól Ypernig

A gallipoli megemlékezést egy vadonatúj ausztrál tévésorozattal kezdtem és most egy szintén ausztrál, de már harmincéves szériával fejezem be. A fenti darab egyike volt azoknak a nyolcvanas évekbeli újhullámos háborús alkotásoknak (többek között a Peter Weir-féle Gallipoli mellett), amelyek celluloid-emlékműként idézték meg a Brit Birodalom szolgálatában hadba vonult ANZAC-katonák tetteit és büszke szellemiségét.

Az öt, durván másfélórás epizód cselekménye 1914 augusztusában veszi kezdetét, mikor Marty Barrington, egy előkelő ausztrál család sarja hazalátogat — rögtön magára haragítva apját azzal a hírrel, hogy otthagyta az egyetemet és egyelőre nem is akar visszamenni. A formálódó családi perpatvart azonban félbeszakítja a kitörő háború, melyet mindenki temperamentumának megfelelően fogad. Az ifjú Barrington nemsokára a birtokon dolgozó fiatalemberekkel együtt bevonul, s nemsokára ki is veszik a részüket a gallipoli hadjáratból, aztán a nyugati front lövészárkaiban kell helytállniuk — még éveken át...

A széria első sugárzása idején nagy sikert aratott az ausztrál közönség soraiban. Ma már nyilván picit más a nézők ingerküszöbe, de azt hiszem, hatalmas csalódás nem ér senkit, aki nosztalgikusan gondol a nyolcvanas évek tévésorozataira. A történelmi hitelesség nagy általánosságban a helyén van, bár a sokszor ismételt utózönge például most is jelen van, mely szerint a britek kissé lenézték a „gyarmati” erőket, esetenként pedig könnyedén a mészárszékre küldték őket. Ettől függetlenül itt is érezhető, hogy hadtörténészi segítséggel sikerült becsempészni a forgatókönyvbe az első világháború releváns részleteinek és anekdotáinak egy részét. Méltó, hogy a háborúban részt vett ápolónőkről, továbbá az otthon maradt édesanyákról is megemlékeztek, és ezzel több női szereplőt is bevonhattak a történetbe, mely által a családi jelzőt is hozzáadhatták a szériához, illetve mutathattak valamicskét a hátország háborús tapasztalataiból. A Londonban zajló politikai csatározások taglalásával pedig a döntéshozatali folyamatok egy részére is rávilágíthattak.

A szereplők körében viszontláthatjuk a már-már kötelező figurákat, a törekvő úrfitól a begyöpösödött tábornokon át a találékony mókamesterig. Karakterfejlődés csak egyiknél-másiknál érezhető, de mivel eleve egyenlőtlen játékidő jut nekik a történetben, ez tulajdonképpen érthető. A párbeszédek sajnos itt-ott ellaposodnak, és ennyi más háborús alkotás ismeretében óhatatlanul ismétlődőnek hatnak. A csataképek is a nyolcvanas évek színvonalát idézik meg: vér alig, a kameramozgás kifejezetten nyugis (csak a vége felé tapasztalható némi örvendetes javulás), és a nem túl nagyszámú statisztát maximálisan kihasználták, bár néha még így is érezhető a költségvetési korlát.

Megállás nélkül kerestem az ismerős arcokat a színészek között, és találtam, méghozzá nem is egyet. Paul Hogant (lásd a képet) nem kell bemutatnunk, hiszen a Krokodil Dundeeval szép sikert aratott annak idején nálunk is: nem lehet véletlen, hogy pont ő alakítja Pat Cleary tizedest, a magát mindenhol feltaláló, szenvtelen és ellenállhatatlanul pimasz önkéntest. Shane Briant arisztokratikus arcélét a Rázós futamban vagy a Lady Chatterley szeretőjében láthattuk már, itt egy német származású ausztrált kelt életre. Az egyik tisztben felismertem Reg Evanst, aki a Gallipoliban vagy az Ausztrál Expresszben is csak apró mellékszerepet játszott, de bennem valahogy megmaradt… 

Az ANZACs mai szemmel nézve tehát nem annyira vérbeli háborús sorozat, mint inkább családi kikapcsolódásra alkalmas (had)történelmi széria. Az idei Gallipoli mindenképpen realisztikusabb, komorabb, vizuálisan merészebb és modernebb, viszont nem mutat semmit a törökországi hadművelet utáni évekből. Így tehát afféle kiegészítőként — ha másképp nem — mégiscsak ajánlható darab, legalábbis a téma iránt érdeklődőknek. A másfél órás epizódhosszt mondjuk kicsit sokallom, de mivel ma már nem tévében nézzük az ilyesmit, ez nyilván könnyedén áthidalható probléma. Még hozzátenném, hogy a szériát nálunk sosem sugározták. Külföldön DVD-n is forgalmazták, három lemezen, melyeken az öt rész mellett még egy werkfilmet is találhatunk. A YouTube-on mindenesetre megtalálhatjuk az epizódokat...

Régi vágású, tisztességes háborús széria.
Értékelés: 7/10

ANZACs
Nine Network 1985
Háborús sorozat (450 perc)
Rendező: Pino Amenta, John Dixon, George Miller, Ray Daley
Főszereplők: Andrew Clarke, Paul Hogan, Jon Blake
Zene: Bruce Rowland