FILM: Gallipoli 1915
2015. április 27. írta: Monty H.

FILM: Gallipoli 1915

A török nézőpont

Sokáig, nagyon sokáig meg sem fordult meg a fejemben, hogy a száz évvel ezelőtt dúló gallipoli csatáról esetleg nemcsak az ausztrálok készítettek játékfilmet. Elvégre a törökök számára is jelentős ütközetről van szó, különösen első világháborús vonatkozásban. És hát "YouTube a barátunk", ő figyel és jegyzi minden kattintásunk, hogy adott pillanatban olyan videókat javasoljon, amelyek jó eséllyel érdekelnek minket. Hát így ismertem meg a fenti művet, mely, mint kisült, egyáltalán nem az egyetlen török alkotás a témában.

canakkale_4.jpg

Törökország 1914-es hadba lépése után nem sokkal a brit flotta benyomult a Dardanellák vizeire. A csatahajók és a parti lövegek ismételt tűzpárbaja után a törökök minden erejükkel hozzáláttak az itteni védelem megerősítéséhez. Gondok adódtak az utánpótlással, a fegyverzettel, de a katonák akkor is helytálltak, amikor az antant szárazföldi alakulatai partraszálltak... Kitartásuk lehetővé tette, hogy megakasszák a behatolókat és végül súlyos veszteségek árán, de győzelmet arattak. Az omladozó Oszmán Birodalom utolsó és az újjászülető Törökország első nagy diadala volt ez. 

canakkale_1.jpg

Hát kérem, a szándék mindenképpen nemes volt, de a megvalósítás sajnos nem üti meg a kívánt mértéket. Az alkotók egyrészt nyilvánvalóan dokumentálni akarták a csata eseményeit, emléket állítani a résztvevőknek, másrészt személyes síkon is megidézni egy-egy ember élményeit. Azonban csak az első szempontnak tudtak eleget tenni, és természetesen még itt is szelektálni kellett, de hogy a krónika picit szemelvényes, a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy a csata folyamatában egyszerűen nem jutnak igazi szerephez az egyéni sorsok. Kapunk néhány emlékezetes jelenetet, melyek Gallipoli legendáriumához hozzátartoznak (ilyen például az ideiglenes fegyverszünet és a közös temetés vagy épp Szejíd tüzértizedes hőstette), ezenkívül rendre felvillantanak egy-két pillanatképet a katonák mindennapjaiból, de a forgatókönyv még így is mintha sok, egymáshoz csak lazán kapcsolódó jelenetből állna. Szinte semmi feszültség, semmi igazi cselekményvezetés vagy karakterformálódás, és a színészi teljesítmény is több ponton kifogásolható. 

canakkale_2.jpg

Ezek után a CGI-képek (melyek elsősorban a tengerszorosba behatoló hajók, illetve a robbanások és lángok megjelenítésénél jutottak szóhoz) közepes színvonala már nem is annyira bántó, főleg, hogy a tengeri jelenetek még mindig meggyőzőbbek, mint a szárazföldi összecsapások meglehetősen elnagyolt  elégtelen költségvetést idéző  ábrázolása. Hiába gyűjtöttek össze ugyanis egész szép számú statisztát, és hiába vett fel az operatőr néhány igazán emberközeli snittet, érezhető, hogy ezeknél sem használtak igazi koreográfiát... Az pedig, hogy a brit tábornokokat láthatóan török színészek alakítják, akiknek az akcentusa enyhén szóval távol áll a valóságos angoltól, nos, ez már tényleg csak részletkérdés, de a végeredménynek ez sem tesz jót.

canakkale_3.jpg

A hazafias szólamok természetesen nem hiányoznak, és ez nem feltétlenül elmarasztalás, bár úgy készüljünk, hogy az összhatás mindenképp egy hőseposzt idéz, és valószínűleg annak is szánták: a törökök derekasan helytálltak és ebben az egyszerű embereknek fontos szerep jutott, márpedig a mindennapi hősök helytállását el lehet és kell ismerni. Megkockáztatom viszont, hogy több néző is kissé patetikusnak fogja érezni a vonatkozó jeleneteket, és nem feltétlenül azért, mert ezúttal nem egy nyugati filmet néz... De ha már itt tartunk, a kulturális kitekintés oldaláról még lehet érdekes a produkció, hiszen láttatja a játékfilmekben olyan ritkán szerephez jutó központi hatalmak egyik (valljuk be: alig ismert) képviselőjét. 

A film tehát a YouTube-on tekinthető meg, választható angol, francia vagy német felirattal (lásd fent). Ezek minősége néhol épphogy elégséges, de a film megértését nem befolyásolja. 

Ha már szóba került a török nézőpont, javasolnék az érdeklődőknek egy másik releváns produkciót. A Canakkale Yolun Sonu című, 2013-as török film két testvér megpróbáltatásait mutatja be a gallipoli csatában. Mivel eleddig nem találtam számomra érthető feliratot hozzá, éppen csak belenéztem, de átfogó kritikát nem tudok még írni róla. Az tény, hogy dinamikusabb csataképekkel dolgozik, mint a fenti mű. Ez az alkotás is megtalálható a YouTube-on...  

  

Dokumentarista tabló.
Értékelés: 5/10


Gallipoli 1915 (Canakkale 1915)
Columbia 2012
Háborús dráma (121 perc)
Rendező: Jeszim Sezgin
Főszereplők: Baran Ahbulut, Riza Akin
Zene: Kan Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr37377738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bálnalovas 2015.04.27. 15:31:53

Egy aránylag friss Russell Crowe film is ide kapcsolódik, bár nem magáról a csatáról szól.
The Water Diviner.

Monty H. 2015.04.27. 23:07:14

@bálnalovas: Köszi a tippet! Idetartozik! :-)

SodalisO · http://hataronkivul.blog.hu/ 2015.10.08. 13:35:19

@bálnalovas: Megnéztem. őszintén ? Nekem tetszett,nézhető másfél óra volt...bár kicsit meseszerűre sikerült. A sztori valós, Russel viszont ..hát a Gladiátorban sokkal hitelesebb volt az biztos.
Ha valóban így történtek a dolgok, mint ahogy a forgatókönyv leköveti...akkor végül a forrongó helyzet ellenére becsülendő konszenzus született az ellenfelek között.
Mindig vannak jók és rosszak..és sosem tudjuk éppen mikor kerülnek az utunkba.
süti beállítások módosítása