Verlinden 1:15

A Verlinden cég új korszakot nyitó 120 millis figurái között 1992-ben tűnt fel a 709. számú készlet, mely a megjelölés szerint egy 1944-es amerikai ejtőernyőst jelölt. Némi kutatómunka után azonban kisült, hogy vagy elírás történt, vagy tévedés…

A figura ugyanis M1943-as bakancsot visel, amely 1944-ben még nemigen volt használatban, 1945-ben viszont már igen – igaz, nem túl hosszú ideig. Az amerikai katonák nem igazán szerették a későbbi magyar honvédségi surranóra igencsak hasonlító, a boka felett széles bőrpánttal rendelkező típust, így a koreai háborúban túlnyomórészt újra a sima fűzős, magas szárú változatokat láthatjuk. A zubbony is a késői, M43-as változat, mely 1944 végén már használatba került a légideszantnál, de így, a bakanccsal együtt, valószínűbb, hogy a figura az 1945 márciusában végrehajtott Varsity-hadművelet résztvevője. Az Osprey kiadó US Army Airborne 1940-90 című kötetének F tábláján egyébként ugyanez a beállítású alak szerepel a 17. légideszant-hadosztály kötelékéből, vagyis a dátum immár egyértelmű, ahogy az is, hogy Verlindenék ezúttal megelégedtek egy viszonylag kis anyagköltségű és relatíve egyszerűen kifaragható testhelyzetű figurával… (Sajnos a cég figuráiról akkor és később is elmondható volt, hogy kiválóan faragott és érdekes beállítású darabok keveredtek a semmitmondó pózokba ragadt és felületesen faragott példányokkal. Az említett Osprey-könyvből is tipikusan az ilyen unalmas testhelyzeteket felvevő alakokat preferálták, lásd vietnami bazookás deszantos vagy vietnami 82-es ejtőernyős).

Ugyanis az eredeti figura – összehasonlítva például a korábban tárgyalt őrmesterrel – nem mondható igazán extrának. A tiszt úr egyik kezében pisztolyt lóbál, a másikban adóvevőt… Ez azért távol áll a fantáziadús beállítástól. A faragás minősége sem eget rengető, igaz, a bő ejtőernyős nadrág redőzése a valóságban sem lehetett sokkal komolyabb. Az arc is inkább átlagos és a közelébe sem ér az őrmester úr vigyorgó fejének. Én többre vágytam, ezért egy másik régi Verlinden-figura, a II. világháborús amerikai tengerészeti pilóta karjait vettem elő. Az eredetileg pisztolyt tartó kezeken változtatásokat eszközöltem: a jobb így egy cigarettát tart (a 45-ös pisztolyt kifaragtam belőle), a másikba pedig a Kirin Wittmann-készletéből maradt német tiszti sapka került. („A hadizsákmány szemügyre vétele csata után”)

Ezt leszámítva csak a felszerelés lett más. A hónaljtokot tartó vállpántot kiegészítettem és úgy alakítottam át, hogy az adóvevő kerüljön a tiszt hátára. Ugyanide még egy Thompson géppisztoly került, és ehhez szükség volt az amerikai fegyverzet-kiegészítő készletükre, részben mert egy tártokot is be kellett szerezni – na igen, Verlindenék híresek arról, hogy nem bőkezűsködnek a kiegészítő darabokkal, azt legyen szíves mindenki külön tételként megvásárolni. A géppisztoly vállpántja most is papírból készült és most sem vagyok teljesen elégedett a felfekvésével, de az élethű belógást a súlyosabb fehérfém-fegyvereknél tudtam eddig csak igazán jól megoldani, pláne, hogy a szerelék egyes elemei (például a kulacs) is zavarók lehetnek, úgyhogy ezekre is ügyelni kell. Hasonló módon a nadrág combzsebeinek elkötőpántjait is keskeny papírcsíkból alakítottam ki. Ezeken a zsebeken egyébként gyárilag szerepeltek kidolgozatlan „vakfoltok”, amiket Verlindenék jóhiszeműen nekünk alakítottak ki, hogy a lelógó gyalásó és késtok felfekvését megkönnyítsék. Sajnos a jobb oldalon erre nem lett volna szükség, és az eltüntetésére felrakott tömítővel nem tudtam tökéletes munkát végezni (sokadik próbálkozásra sem), de egy idő után már nem izgatott.

A festés nem volt különösebben bonyolult. A Tamiya XF-62-es fakított olívját használtam az egyenruhához (igen, ekkoriban már olívot viseltek), amit szokás szerint árnyékoltam és szárazecseteltem. A szerelvény nagy része keki színt kapott. A sarazást elsősorban a térdnél és a lábszáron, illetve a könyöknél, plusz a zsákmányolt tányérsapkán végeztem a Humbrol 110-sel. A bal vállra került 17-es hadosztályjelvény a Verlinden 603-as matricaívéről származik.
 
A talpzat ugyanaz, mint a korábbiaknál, akárcsak az adatokat tartalmazó amerikai dögcédula. És megjegyezhetném, hogy ennél a figuránál is jó sok idő eltelt a megvétel (1997) és az elkészülte között. Na mindegy, ez egy ilyen hobbi…

Köszönetet mondok Dinónak a dögcéduláért.