Így készült A jedi visszatér
A jedi visszatér premierjének 30. évfordulójára tavaly májusban emlékezhettünk, de a vonatkozó kötet megjelenése sajnos elcsúszott egészen októberig. A kiadvány várható terjedelmét és részletességét ismerve — és a két korábbi kötet birtokában nyugodtan mondhatom, hogy „ismerve” és nem „megelőlegezve” — persze nem csodálkoztam azon, hogy erre a pár hónapra még szükség volt a nyomdába adás előtt…
Részlet az 1981. jún. 12-i forgatókönyv-változatból.
Jerjerrod és Vader vitája utóbbi csillagrombolójának hídján.
VADER: Ne szórakozzon velem!
JERJERROD: Jól van hát… Az Uralkodónak nincs ínyére, hogy kudarcot vallott az ifjú Skywalkerrel. Úgy döntött, személyesen veszi kézbe az ügyet. A maga feladata a harcállomások építésének felügyelete lesz. A Császár szerint ezzel talán elbír.
VADER: De már majdnem sikerült őt áttérítenem az Erő sötét oldalára!
JERJERROD: Az Uralkodó nem osztja az ön optimista nézeteit ez ügyben. Skywalker jóval erősebb, mint azelőtt.
VADER: Ezt nem teheti… Enyém a fiú.
JERJERROD: Éppen ez a gond. Úgy tűnik, hogy még mindig érez valamit a bajkeverő ivadéka iránt.
VADER: Egyedül gyűlöletet érzek iránta.
JERJERROD: Akkor hálásnak kellene lennie, amiért az Uralkodó ennyire érdeklődik iránta. Ő majd átvezeti a sötét oldalra, aztán egyetlen csapással lesújt a lázadásra is.
VADER: A lázadást nem lehet csak úgy letörni, ahogy a fiamat sem lehet csak úgy megtéríteni.
JERJERROD: A Császár sikerrel jár majd. Maga, Vader nagyúr, gyenge, inkább gép, mint ember. Az Uralkodó terve pedig már mozgásba is lendült. A teljes lázadó haderő úton van, hogy még egyszer utoljára megütközzön velünk, úgyhogy helyezze készültségbe a flottáját.
VADER: A fiam nem olyan ostoba, hogy beleessen ebbe a csapdába.
JERJERROD: Hiszen nincs is velük. A fia épp a Tatuinon tartózkodik. Hamarosan a kezünkbe kerül és az Uralkodó azt tesz vele, amit akar.
VADER: Pusztuljon a hídról!
JERJERROD: Ahogy óhajtja…
Rinzler most sem adta alább. A durván három és félszáz oldalas terjedelem ezúttal is adott és ezt a szerző ki is használja. A klasszikus trilógia első és második részének készítéséről írt köteteiből már megismert módon halad a forgatókönyv-vázlatoktól a művészeti koncepciókon át a forgatás és az utómunkák eseményeiig. A szöveg most is durván részletes, a hangsúlyt a forgatási műveletek — és azok előkészítésének — alapos kivesézése kapja, melyből kiderül, hogy — bár a másik két rész megvalósítása sem volt piskóta – ez volt talán a legbonyolultabb, ami annak is köszönhető persze, hogy a felhasznált technikák is fejlődtek, ezeket viszont sokszor menet közben kellett kikísérletezni.
„Néztem, ahogy John Williams vezényel a londoni Abbey Road Stúdióban, ami mindig nagy élmény,” meséli McDiarmid. „Volt egy pont, amikor csak a zenét hallottad és a színészeket láttad, miközben egyetlen mondat sem hangzott el, ekkor odaszóltam George-nak: „Tudod, ez most egy némafilmre emlékeztet.” Ő meg azt válaszolta, hogy „Hát, bizonyos értelemben az is.” És pontosan tudtam, hogy érti ezt, hogy a párbeszéd egyáltalán nem olyan fontos.”
A nem egyszer duplaoldalasra betördelt fényképek és festmények, illetve nagy általánosságban a képanyag most sem okoz csalódást, bár itt-ott találkozunk élvezhetetlenül apró (értsd: néhány centiméter széles) képekkel is, és ez különösen bosszantó akkor, amikor ritkán látható koncepciós festménnyel játsszák el a fenti mutatványt. Ugyanakkor nagy öröm, hogy magyar plakátot is találunk a könyv vége felé, a lengyel, francia és sok más poszter között.
„Egy rákban szenvedő hatéves fiúcska utolsó kívánsága volt, hogy láthassa a Jedit. Szülei kapcsolatba is léptek a Lucasfilmmel. Annie Baradini szóvivő szerint a család kérése „mindenkit megérintett; az emberek könnyekre fakadtak.” A kómaközeli állapotban levő gyermek a fontanai Kaiser Alapítványi Kórházban várt. „Az izgalom, hogy láthatja a filmet, elég adrenalint termelt a szervezetének, hogy kitartson,” állította Martha Borgerding, az intézmény szóvivője. Alig két nappal az [előzetes] vetítés után halt meg.”
Így a háromkötetes széria utolsó darabját a kezemben tartva, érdemes összefoglaló véleménnyel élnem a sorozatról. Mindenképpen hiánypótló, gigantikus és részletes munkákról van szó, melyek mind a képanyag, mind a szöveg terén nyújt valamit. Viszont korántsem alacsony árát figyelembe véve jó szívvel csak azoknak ajánlanám, akik tényleg végig akarják olvasni és nem csak a vizuális élmény miatt akarják magukénak tudni. Személy szerint egyébként igyekeztem volna kicsit feszesebbé és személyesebbé tenni a szöveget, mivel ez máris olvasmányosabbá tehette volna (nem mellékes kérdés ilyen terjedelem mellett) — más kérdés, hogy nyilvánvalóan volt egy koncepció, mely domináns módon a forgatás műhelytitkaira fókuszált, és a bő lére eresztett anekdotázást meghagyta az interjúknak és a werkfilmeknek. Emiatt újra csak azt írhatom, hogy Rinzler a filmgyártás technikai oldaláról közelített a témához, ami nyilván nem minden olvasónak lesz elég érdekes…
Akit komolyabban foglalkoztat a kötet beszerzése, annak a külföldről rendelést javaslom (például a www.bookdepository.com-ot, ahonnan továbbra is postaköltség nélkül lehet rendelni). Hozzátenném, hogy létezik belőle e-könyv is, mely kibővített kép-, illetve audio- és videóanyagot is tartalmaz.
The Making of Return of The Jedi
Írta: J.W. Rinzler
Ballantine Books 2013
362 oldal
