A Fehér Ház szemszögéből
Most, hogy bemutattam Robert McNamara vietnami beszámolóját, szinte kötelező elővennem két másik, témába vágó alkotást, egy dokumentum- és egy játékfilmet, melyek a hidegháborús amerikai politika belső világát tárják elénk. 
A háború ködében 2003-ban megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat, de számos más elismerést is bezsebelt. Robert McNamara tulajdonképpen saját könyvének tömör változatát adja itt elő. Ennek megfelelően a vele készült interjúk morzsáit keverik össze a releváns archív hang- és híradófelvételek részleteivel. A történteket 11 "lecke" keretében ismerjük meg, melyeket az egykori hadügyminiszter tapasztalatainak fényében tár elénk (például "Soha ne mondd, hogy soha"; "Ne légy rest újra átgondolni az érvelésedet"; "Képzeld magad az ellenség helyébe"). A kronologikus szempontból talán picit túlzottan is csapongó eseménysorok mellett McNamara életrajza is kibontakozik előttünk, bár az igazán érdekes pontok nyilvánvalóan a stratégiai döntések: Japán bombázása, a kubai rakétaválság és a vietnami beavatkozás kérdései. 
A rendező, a Parancsra tettük című oknyomozó dokumentumfilmet is jegyző Errol Morris véleményem szerint jó irányban indult el és érdekes témát boncolgat, de talán túlzottan is erőlteti a drámai hangvételt: az interjúrészletek és az archív anyagok néha túlszabdaltnak érződnek, ráadásul a 103 perces játékidőbe lényegesen több érdemi információt is bele lehetett volna sűríteni. Az is elgondolkodtató, hogy a történelmet alaposabban ismerő néző számára valószínűleg nem is a hidegháborús részek lesznek igazán érdekesek, hanem a második világháború stratégiai bombázását firtató jelenetek, ideértve azt az idézetet Curtis LeMay tábornoktól, mely szerint "Ha mi veszítettünk volna, háborús bűnösökként ítélnek el minket" (mármint a japán városok szisztematikus lerombolása okán). A filmet magasztaló kritikák (például "Minden perce borzongat" vagy "Tökéletes mestermű") szerintem mindenesetre túlzók, mivel összességében nem üt akkorát, amekkorát üthetne, de a téma iránt érdeklődőknek ajánlható. 
A háború ködében nálunk DVD-n volt kapható. Az angol hangsávhoz angol, magyar, francia és sok más felirat jár. Extraként kimaradt jelenetek, előzetesek szolgálnak, illetve 10 lecke a politikai életről. 
A Háború a háborúról az HBO igényes történelmi játékfilmjei közé tartozik. Az igazi főszereplő itt már Johnson elnök, de most is fontos szerep jut McNamarának. A történet az 1964 és 1968 közötti éveket öleli fel, vagyis a vietnami beavatkozás első felének politikai csatározásait, itt-ott kitérve a belügyekre, így a polgárjogi szempontból nagyon is lényeges XXIV. alkotmánykiegészítésre is. Olyan feszültséget természetesen nem várhatunk ettől a filmtől, mint például a Tizenhárom naptól, hiszen a történet itt éveken át húzódik, bemutatva a vietnami ingoványban lassan elmerülő Johnson és közvetlen környezete mindennapjait. 
Történelmi oldalról jól meg tudták ragadni a kormányzat egyre súlyosbodó helyzetének változását. Kiválóan megvilágították például a két irányból szorongatott vezetés kényszerdöntéseinek körülményeit, nem elfeledkezve az olyan fontos eseményekről, mint Norman Morrison halála vagy a Pentagon előtt rendezett gigantikus tüntetés 1967 végén. Nem éreztem elfogultságot a forgatókönyv részéről: mindaz, amit olvastam a korszakról, egybevág a látottakkal, vagyis összességében hiteles alkotásnak nevezném. A színészek is nagy hatást tettek rám: Alec Baldwin, mint McNamara, Michael Gambon, mint Johnson, és Donald Sutherland, mint Clark Clifford. 
A filmet hazánkban nem forgalmazták, de a televízióban már sugározták. Feltételezem, hogy előbb az HBO adta le, jómagam talán az MTV-n láttam.
Kissé túlértékelt dokumentumfilm egy fontos témáról.
Értékelés: 6/10
A háború ködében (The Fog of War)
Sony Pictures 2003
Dokumentumfilm (105 perc)
Rendező: Errol Morris
Zene: Philip Glass
Életszagú politikai dráma.
Értékelés: 8/10
Háború a háborúról (Path to War)
HBO 2002
Politikai dráma (165 perc)
Rendező: John Frankenheimer
Főszereplők: Alec Baldwin, Michael Gambon
Zene: Gary Chang
