Izraeli katonalányok vallanak

Amikor tudomást szereztem a fenti könyvről, biztos voltam benne, hogy nemsokára beszerzem és végigolvasom. A téma igencsak érdekesnek ígérkezett, pláne, hogy személyes élmények alapján kívánta bemutatni az izraeli katonalányok mindennapjait.
Izraelben a nők számára kötelező a két-három éves katonai szolgálat: ezt 18-19 éves korukban kezdik meg, s 38 éves korukig tartalékosok maradnak, még akkor is, ha közben anyák lesznek. A haderőnek durván egyharmadát ők teszik ki, és a különböző posztok 90%-a nyitott a számukra. Harcoló alakulatokban is megtalálhatók, ideértve a vegyes egységeket is, ahol férfiakkal együtt tevékenykednek. A fenti könyv három lány élményein alapul, és nemcsak a katonaság, hanem a kamaszkor és a felnőtt élet is fontos szerepet kap benne: az iskola, az útkeresés, az unalom, a fiatalkori szexualitás, a katonaélet nehézségei és minden más.

Olvastam jó pár életrajzi alapú könyvet, és tudom, hogy a "semmi-se-történik"-jellegű történet is lehet érdekes (lásd például Tony Swofford művét), de ez a könyv számomra nem több, mint egymás mellé dobált, részletdús benyomásokból és ide-oda váltó idősíkokból építkező (építkezni vágyó) kamasznapló. A New York Times vonatkozó kritikájából – "Magabiztos, nyers, szórakoztató" – én maximum a nyerssel értek egyet. Zavaros az egész: időnként fogalmam sem volt arról, hogy a szóban forgó lányok közül most akkor kiről van szó és a felbukkanó figurák nevük alapján nők vagy férfiak (a magyar nyelv ugyebár nem olyan, mint az angol, ahol a személyes névmás segít ebben). Nem mintha ez számítana, hiszen még azt is mellékesnek éreztem, hogy éppen ki mesél és mit ("Megölt valaki egy olajfát, derítsük ki, hogy ki volt" - ez most komoly?). Akik azért fognának bele, mert érdekli őket az izraeli véderő belső világa, szintén csalódni fognak: a témáról lényegében semmi újat nem tudtam meg. A kötet felénél pedig már nehezemre esett a kezembe venni és folytatni az olvasást, de nem adtam fel, mivel csak úgy tudtam véleményt alkotni, ha elérek a végéig. Ugyanakkor szinte sajnáltam az erre szánt időt. Végigböngésztem néhány véleményt az interneten, és látom, hogy ezzel távolról sem vagyok egyedül: a többi olvasó között is szép számmal akad olyan, aki hozzám hasonlóan nem ajánlaná ezt az olvasmányt. Ugyanakkor elismerő kritikák is akadnak, úgyhogy újfent kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy minden érdeklődő olvasson bele egy könyvesboltban és ennek alapján formáljon saját véleményt.

Bátraké a mennyország (The People of Forever Are Not Afraid)
Írta: Shani Boianjiu
Fordította: Totth Gitta
Libri 2013
388 oldal