Aki elveszítette a testét

Nagyon kíváncsi vagyok, ha olvasóimnak szegezném a kérdést, hogy mi volt a legmegrázóbb olvasmányuk, vajon melyik kötetet emelnék ki. És amikor azt mondom, megrázó, úgy értem, hogy megrázó, elborzasztó, mélyen felkavaró. Számomra ilyen a Született július negyedikén, de a szóban forgó kötet valószínűleg túlszárnyalná ilyen téren, mivel egy olyan lányról szól, aki még Ron Kovicnál is többet veszített el a testéből…

1967 nyarán egy gondtalan, vidám amerikai leányzó óvatlanul fejest ugrott a Chesapeake-öbölbe. A sekély vízben nyakát törte és kis híján megfulladt... Azonnal kórházba szállították, ahol a vizsgálat megállapította, hogy nyaktól lefelé teljesen megbénult. A következő hónapokban tömény szenvedés volt az élete: míg nyakcsigolyája összeforrt, „szendvicságyban” kellett feküdnie éjjel-nappal, míg körülötte hasonló sérülést szenvedett emberek hevertek, akik közül nem egy ott halt meg tőle néhány méterre.

Összetartó családja és vallásos hite ellenére ebben a pár hónapban csak arra tudott gondolni, hogy nem akar ilyen állapotban tovább élni – de ahogy az kitalálható, semmit nem tehetett ez ügyben. Végül kiszabadult a kórházból és különböző rehabilitációs intézetekben kapott helyet; meg akart gyógyulni és terápiákra járt, így kezét vállból megtanulta minimális mértékig mozgatni. A teljes gyógyulás azonban elmaradt, viszont további műtétek vártak még rá.

Ebben az állapotában kezdte újra tanulmányozni a Szentírást, melyről azt hitte, jól ismeri már. A Biblia azonban egészen mást nyújtott neki most. És bár testi állapotában nem állt be javulás, lelkileg lassan, nagyon lassan kezdett meggyógyulni. Szerencséjére nem maradt egyedül: családtagjai, barátai és osztálytársai állandó jelleggel látogatták. Amikor szájába vett ceruzájával rajzolni kezdett, egy egészen új világ tárult fel előtte, s odáig jutott, hogy műveit, s persze őt magát az egész országban megismerték, sőt, rendeléseket és meghívásokat is kapott. Testi fogyatékossága ellenére, sok-sokévi küzdés után végre megint boldognak mondhatta magát…

Története tehát legalább annyira különleges, amilyen megrázó. Ebben a történetben pedig fontos szerepet kap a vallás ereje. Joni ennek köszönhette újjászületését és visszakapott boldogságát. Ha a hit ereje szóba kerül, ez az első, amire gondolok: az, hogy egy testét szinte teljesen elvesztett lány minderre képes lehetett, mert hitt és hinni akart.

Önéletrajzi írása, a Joni balesete körülményeit és következményeit, illetve előéletét boncolgatja, a folytatás, az Egy lépéssel tovább pedig amolyan életvezetési tanácsadó, melyben természetesen újra felbukkannak életének eseményei, számos bibliai példázattal, bátorítással és néhány rajzocskával és fotóval tarkítva. Nálunk ez a két könyv annak idején egy kötetben jelent meg, Joni címmel. 1979-ben egyébként játékfilm is készült róla, melyben a főszerepet ő maga játszotta.


Joni & Egy lépéssel tovább (Joni & A Step Further)
Írta: Joni Eareckson, Joe Musser & Steve Estes
Fordította: Evangéliumi Kiadó
Szent István Társulat 1984
328 oldal