Egy terroristanő vallomásai

Pár héttel ezelőtt, a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én kellett volna írnom erről a könyvről, de csak a minap találtam rá egy antikvárium mélyén, és nem sokat gondolkodtam, mielőtt lecsaptam volna rá. Külön érdekesség, hogy női szemmel mutat be egy titkos – bár manapság egyre közismertebb – szakmát…

Kim Hjonhi meglehetős balszerencsés módon Észak-Koreában látta meg a napvilágot 1962-ben. Mivel édesapja a külügyminisztérium munkatársa volt, abban a hihetetlen szerencsében részesült, hogy gyermekfejjel láthatta a hazáján kívüli világot, mikor családjával Kubában éltek egy rövid ideig. Már ekkor szembeötlő volt számára, hogy mennyire más odahaza, a szigorú fegyelemmel és állandó halálfélelemmel igazgatott kommunista rezsimben élni… Amikor aztán felnőtt és japán kultúrát kezdett tanulni, felfigyeltek rá magasabb körökben is, és a vége az lett, hogy valaki elhatározta, belőle különleges ügynököt kell faragni. Mivel vágott az esze és megvolt benne a kellő kitartás, sikerrel is járt, és megnyílt előtte a világ, ám ezúttal már egy sokkal félelmetesebb kontextusban: tudta, hogy Dicső Vezére parancsára akár életét is fel kell áldozza a magasabb célok, elsősorban a két Korea egyesítése érdekében. 1987 végén kapta meg legfontosabb feladatát: pokolgépet kellett felcsempésszen a dél-koreai légitársaság egyik utasszállítójára…

Ami ezután következik, már közismertebb, hiszen a 858-as járat felrobbantása mifelénk is téma volt. Az észak-koreai vezetés az 1988-as szöuli olimpiát akarta ellehetetleníteni ezzel a terrorcselekménnyel, de kudarcot vallottak vele. Kimmel pedig fordult egyet a világ… Hogy pontosan hogyan, azt nem árulom el, ajánlom viszont beszámolóját mindenkinek, nemre és korra való tekintet nélkül. Érdekfeszítő olvasmányról van szó, amely a legdurvább kommunista rezsim mindennapjait ugyanolyan elkötelezettséggel mutatja be, mint az ügynöki élettel járó lelkiismeret-furdalást és veszélyeket.

A fordítás színvonala nem túl meggyőző, bár gyanítom, hogy az angol változat sem lehetett túlságosan bonyolult szövegű. Nagyobb gond, hogy lektor valószínűleg nem olvasta át, így központozási és grammatikai hibák előfordulnak, csak úgy, mint hiányos mondatok, illetve szakmai hibák.

Kémek iskolája (The Tears of My Soul)
Írta: Kim Hjonhi
Fordította: Gálvölgyi Judit
JLX 1994
304 oldal