SZÍNDARAB & ZENE: Love Never Dies
2010. augusztus 15. írta: Monty H.

SZÍNDARAB & ZENE: Love Never Dies

Az operaház fantomja visszatér

A világ egyik, ha nem a leghíresebb (de az biztos, hogy a legnyereségesebb) musicalje Az operaház fantomja Andrew Lloyd Webbertől, mely a mai napig műsoron van, és nemcsak Londonban. A magyar változat színpadra vitelekor sajnos kissé „túlsztárolták” minálunk a produkciót, ami hosszú távon nem tett jót a darab hírnevének. Én mégis nagyra tartom, részben Sarah Brightman vonatkozó munkássága, részben a musical zenei virtuozitása miatt. Amikor tehát idén márciusban azt olvastam, hogy sor került a folytatás, a Love Never Dies (A szerelem örök) premierjére a londoni Adelphi Theatre-ben, igencsak kíváncsi lettem…
 

Tíz év telt el azóta, hogy a Fantomnak nyoma veszett a párizsi operaház alatti katakombákban. Christine természetesen hozzáment Raoulhoz és nemsokára megszületett fiuk, Gustave. Most épp Amerikába tart a család, mivel Christine meghívást kapott, s a New York-i Coney Islanden fog fellépni. A vadonatúj színház, a Phantasma titokzatos igazgatója, Mr. Y azonban nem véletlenül csalogatta át az óceán túlpartjára éppen ezt a híres operaénekesnőt…

Webber először 1990 körül kezdett komolyan gondolkodni a folytatásról. A darab helyszínéül  már akkor a modernizálódó, századfordulós New Yorkot jelölte meg. A projekt azonban csak 2006-ban indult be igazán, mikor több író és rendező is bekapcsolódott a munkába. Az alaptörténet részben Frederick Forsyth Manhattan fantomja című regényéből íródott. A zene természetesen Andrew Lloyd Webber munkája, de a darab összeállításában Glenn Slater és Ben Elton is segédkezett. A Fantomot Ramin Karimloo, Christine-t Sierra Bogges, Raoult pedig Joseph Millson alakítja. A musical jövőre a Broadway-n, illetve Ausztráliában is bemutatásra kerül.

S hogy milyen a darab? Azt hiszem, mindazok, akik látták az eredeti Fantomot, legbelül valami hasonlót várnak, márpedig nem szabadna, mivel a musical szinte mindenben különbözik elődjétől. A csillogó párizsi operaház után egy kissé jellegtelen amerikai színházat kapunk, mely helyszínként eleve sokkal jelentéktelenebb szerepet kapott. Ezzel párhuzamosan a Fantom titkos lakosztálya (búvóhelye? irodája?) sem ér az egykori katakombák nyomába… A színészgárda létszáma is alacsonyabb. A szereplőkből hiányzik a fiatalos hév – ez mondjuk természetes is, hiszen már középkorú emberekről van szó, akik az idealizmusukat rég elveszítették –, így grandiózus szerelmi történet helyett alapvetően egy sötét hangulatú családregény részlete bontakozik ki előttünk, már ismert szereplőkkel a színen. Emiatt aztán a cselekmény is kiszámíthatóbb, meglepetésekre – pláne izgalomra és feszültségre – aligha számíthatunk. A zárójelenet pedig szerintem komolyan megosztja majd a közönséget…

A zene, mint központi motívum kissé felemás benyomásokat keltett bennem. A Til I Hear You Sing vagy a Once Upon Another Time című dalok például nagyon szépek, de a zenei összbenyomás valahol csorbát szenvedett útközben. A modern dallamok önmagukban még nem zavarók, de mégis, valami határozottan hiányzik… Valami, ami miatt egy nap alatt háromszor is végighallgattam az eredeti Fantom zeneanyagát. A színpadtechnika viszont egyszerűen fenomális – azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy az effektek egy része a filmes trükkmesterek munkáinak minőségét idézi. (Tim Walker, a Sunday Telegraph-tól úgy fogalmazott: „A West End leglenyűgözőbb látványvilága”.)

Összességében tehát nem tudom őszinte szívvel ajánlani a darabot, főleg a Fantom-rajongóknak nem. Valahogy nem az igazi… A nemzetközi kritikákon is látszik, hogy nem vagyok egyedül ezzel a felemás véleménnyel. Egyesek Webber legjobb darabjának tartják a Fantom óta, de akad olyan is, aki nulla csillagot adott rá, egy meglehetősen lekicsinylő kritikával kiegészítve. A rajongók sem adták alább: a Facebookon csoportosulás is támadt Love Should Die (Haljon meg a szerelem) címen, ahol a következő olvasható: „Úgy érezzük, hogy A.L. Webber legújabb musicale, a Love Never Dies teljes mértékben félresikerült próbálkozás, mely komolyan ártott az eredeti regénynek és darabnak, Az operaház fantomjának.” Így már érthető az a pletyka, mely szerint még az amerikai és az ausztrál premier előtt számos változtatást fognak eszközölni a szövegkönyvön… Mit mondjak, rá is fér.

A musical hanganyaga már kapható dupla CD-n, a Universal kiadásában.

CD1:
• Prologue – Madame Giry, Fleck
• The Coney Island Waltz – The Orchestra
• "That's The Place That You Ruined, You Fool!" – Madame Giry, Fleck
• Heaven By The Sea – Ensemble
• Only For Him/ Only For You – Meg Giry, Madame Giry, Ensemble
• The Aerie - The Orchestra
• Til I Hear You Sing – The Phantom
• Giry Confronts The Phantom/ 'Til I Hear You Sing (Reprise) – Meg Giry, Madame Giry, The Phantom
• Christine Disembarks – Raoul, Gustave, Ensemble
• Arrival Of The Trio – "Are You Ready To Begin?" – Fleck, Gangle, Squelch, Raoul, Gustave, Ensemble
• "What A Dreadful Town!" – Christine Daaé, Raoul, Gustave
• Look With Your Heart – Christine Daaé, Gustave
• Beneath A Moonless Sky – Christine Daaé, The Phantom
• Once Upon Another Time – Christine Daaé, The Phantom
• "Mother Please, I'm Scared!" – Gustave, Christine Daaé, The Phantom
• Dear Old Friend – Meg Giry, Madame Giry, Christine Daaé, Raoul, Gustave, Ensemble
• Beautiful - Gustave, Fleck, Gangle, Squelch, The Phantom
• The Beauty Underneath – The Phantom, Gustave
• The Phantom Confronts Christine – The Phantom, Christine Daaé, Madame Giry

CD2:
• Entr'acte – The Orchestra
• Why Does She Love Me? – Raoul, Meg Giry, Ensemble
• Devil Take The Hindmost – Raoul, The Phantom
• Heaven By The Sea (Reprise) – Ensemble
• "Ladies... Gents!"/The Coney Island Waltz (Reprise) – Fleck, Gangle, Squelch, Ensemble
• Bathing Beauty - Meg Giry, Fleck, Gangle, Squelch, Ensemble
• "Mother, Did You Watch?" – Meg Giry, Madame Giry
• Before The Performance – Christine Daaé, Raoul, Gustave, The Phantom
• Devil Take The Hindmost (Quartet) – Gustave, Raoul, The Phantom, Madame Giry, Meg Giry, Ensemble
• Love Never Dies – Christine Daaé
• "Ah Christine!" – The Phantom, Christine Daaé , Raoul
• "Gustave! Gustave!" – Christine Daaé, The Phantom, Madame Giry, Fleck, Squelch
• "Please Miss Giry, I Want To Go Back" – Meg Giry, Christine Daaé, The Phantom, Madame Giry, Gustave

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr292171145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása