Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

HTML

Monty blogja

Filmek, könyvek, zene, meg ami belefér.

Hirdetés

Címkék

afganisztáni háború (27) akciófilm (116) alfred hitchcock (6) alien (9) állatok (6) al pacino (3) amerikai polgárháború (6) andy mcnab (5) animációs film (5) ardenneki csata (11) arnold schwarzenegger (5) audrey hepburn (12) bábfilm (1) batman (5) blog (4) börtönfilm (4) cary grant (8) christian bale (14) chris ryan (10) cod (7) colin firth (2) csecsen háború (1) damien lewis (2) diane kruger (10) dokumentumfilm (10) dráma (140) d nap (49) ejtőernyősök (23) életrajz (44) életvezetés (10) elso vilaghaboru (26) évforduló (86) falklandi háború (2) fps (26) francia film (10) frank miller (4) gengszterfilm (2) george clooney (5) gérard philipe (4) grace kelly (12) gwyneth paltrow (2) háborús film (124) hadtörténelem (54) hagyományőrzés (4) harcjármű (9) hegymászás (4) hellókarácsony (5) heltai jenő (2) hidegháború (58) horror (6) huszár (5) ingrid bergman (1) iraki háború (43) irodalom (21) iskola (3) james bond (12) james dean (4) jane russell (1) jason statham (5) jean-paul belmondo (1) jean reno (1) johnny depp (2) joseph fiennes (3) jude law (5) jugoszláv háború (2) kalandfilm (14) keira knightley (3) kémkedés (25) kennedy (3) képregényfilm (16) koreai háború (5) krimi (50) különleges alakulatok (83) leonardo dicaprio (6) liam neeson (8) london (4) magyar film (12) marilyn monroe (1) marion cotillard (4) market-garden hadművelet (4) mark wahlberg (3) második világháború (124) mel gibson (3) mesterlövészek (17) michael caine (9) michael fassbender (7) michael j fox (2) mickey rourke (7) moha (5) monte cassino (2) napóleoni háborúk (5) nicole kidman (2) öböl háború (37) ókor (11) penelope cruz (6) peter sellers (2) quentin tarantino (2) rejtő jenő (4) republic commando (5) repülés (30) robert capa (5) robert de niro (4) robert downey jr (4) rock n roll (9) romantikus film (41) romy schneider (1) rudolf péter (3) russell crowe (5) sarah brightman (6) sas (24) scarlett johansson (3) scifi (92) seal (13) sean bean (3) sean penn (2) sorozat (18) spanyol polgárháború (3) spartacus (4) sport (12) star wars (64) stratégia (6) strike back (4) swat (3) sylvester stallone (8) sztálingrád (3) tengerészgyalogosok (47) thriller (6) történelmi (1) történelmi film (15) vallás (6) vb (1) vietnami háború (45) vígjáték (34) western (11) william wyler (4) woody allen (4) zenés film (10) zórád ernő (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

2010.07.21. 09:41 Monty H.

FILM: James Bond-sorozat 3. rész – Roger Moore

A mókamester

George Lazenby után Sean Connery csak egyetlen film erejéig tért vissza Bondként, aztán megint másikat kellett keresni. Az angyal című sorozatból ismerős Roger Moore-nak ekkor jött el az ideje. Tekintsük át röviden az ő életrajzát is.



Roger George Moore 1927. október 14-én született Londonban. Katonai szolgálata után eleinte művésznek készült, ám annyira megragadta a film világa, hogy a negyvenes évek végén színészkedni kezdett. 1953-tól Amerikában dolgozott, többek között a Mikor utoljára láttam Párizst című filmben. Televíziós karrierjében kétségtelenül az 1962-ben debütáló sorozat, Az angyal hozta meg az áttörést (összesen 118 epizódot forgattak le), de a Minden lében két kanál is szépen jövedelmezett... Amerikát leszámítva szupersztár lett az egész világon. 1973-ban ő lett a harmadik James Bond, és a bevételekből ítélve nagy sikert aratott ebben a szerepben is. Az Egyesült Államokban soha nem volt annyira népszerű, és ezen csak az Ágyúgolyó futam című 1981-es vígjáték változtatott valamicskét (ez az amerikaiakat minősíti…). Filmes karrierje ezek után lefelé ágazott, az utóbbi évtizedekben nemigen láttunk tőle említésre méltó szerepeket. 2003-ban lovaggá ütötték. 2008 körül visszavonult, de továbbra is gyakran feltűnik közéleti eseményeken (Audrey Hepburn után ő volt például az UNICEF utazó nagykövete). Négyszer nősült, két fia és egy lánya van. (Leánya egyébként a Halj meg máskorban tűnik fel, mint stewardess.)

Moore a fegyverektől való félelme miatt csak ritkán volt hajlandó pisztolyát elsütni (emiatt a forgatókönyveket is át kellett írni), és erősen ellenzi az erőszakot a filmvásznon is (A quantum csendje ezért sem tetszett neki). Talán ezzel magyarázható, hogy valamivel könnyedebb Bondként inkább humorral operált. Egyébként sem tudta komolyan venni a figurát, mivel számára az egész figura olyan képregényes, olyan abszurd volt – ettől függetlenül nagyon kedves volt neki ez a szerep. A kaszkadőrjeleneteket – kollégáival ellentétben – soha nem ő maga csinálta végig, sőt, általában még a futást is másra bízta, mondván, nagyon ügyetlen a mozgása. Érdekes véletlen, hogy 1964-ben már eljátszotta a 007-est egy BBC-s vígjátéksorozat rövidke jelenetében, amolyan paródiaként. Összesen hétszer alakította a szuperkémet, ami a hivatalos sorozatot figyelembe véve rekord, ám ha hozzávesszük, hogy Connery egy nem hivatalos epizódban (Soha ne mondd, hogy soha) is szerepelt, akkor már egálban van vele. Mivel azonban még Connerynél is idősebb volt pár évvel, a Halálvágta után már többen megjegyezték, hogy kissé öreg ehhez a karakterhez… Lássuk tehát Roger Moore Bond-filmjeit.

 



*Élni és halni hagyni

A brit hírszerzésnek pár nap alatt három ügynöke is odavész… Bond sürgősen az Egyesült Államokba utazik tehát, ahol a kábítószer-maffia meglepően éberen vigyáz arra, hogy senki ne lessen bele a kártyáikba. A szálak a Karib-tengerhig vezetnek, San Monique szigetére, majd New Orleansba, és felbukkan többek között egy elbűvölő kártyajósnő is… A 007-es megint nem unatkozik.

Roger Moore első Bond-filmjében nagyon is érezhető a színész enyhe visszafogottsága – Connery és Lazenby után talán kissé túlzottan finomkodó is. Fegyveriszonyának köszönhetően pedig meglepően kevés alkalommal vesz részt igazi akcióban – a motorcsónakos üldözés persze  odatesz, de összességében az egész inkább kriminek érződik, mint akciófilmnek. A jól sikerült főcímdal Paul és Linda McCartney szerzeménye, melyért Oscar-díjra is jelölték a filmzenét.


Kicsit sok lett a voodoo mágiából, de amúgy nem rossz.
Értékelés: 7/10

Élni és halni hagyni (Live And Let Die)
United Artists 1973
Akció (117 perc)
Rendező: Guy Hamilton
Szereplők: Roger Moore, Yaphet Kotto, Jane Seymour
Zene: George Martin


*Az aranypisztolyos férfi

Bondot újra holtan akarja látni valaki… Valaki, akinek eddig mindig egyetlen lövés – egyetlen névre szóló, arany pisztolygolyó – is elegendő volt, hogy célját elérje. A híres bérgyilkost, Francisco Scaramangát azonban igencsak nehéz megtalálni is, nemhogy legyőzni. Bond újra a Távol-Keletre utazik, hogy szemtől szemben vívjon meg a titokzatos mesterlövésszel.

A forgatókönyvre most sem lehet panasz, akárcsak az egzotikus helyszínekre. Christopher Lee pedig nagyon is markánsan kelti életre az aranypisztolyos férfit (nem úgy, mint évekkel később Dooku grófot a Csillagok háborújában). Az eredeti regényben Scaramanga egyébként csak egy átlagos gazfickó, a forgatókönyvírók viszont egy kifinomult, sőt, sármos és humoros karaktert hoztak létre belőle. Érdekesség, hogy Lee anno együtt szolgált a seregben Moore-ral, vagyis régről ismerték már egymást, de az sem mellékes, hogy Ian Fleming az unokatestvére volt. A James Bond Társaság egyébként 18 karátos aranyból elkészíttette és Lee-nek adományozta a filmben látható pisztoly másolatát.

 
Szerintem az egyik legjobban sikerült Bond-film.
Értékelés: 10/10

Az aranypisztolyos férfi (The Man With The Golden Gun)
United Artists 1974
Akció (120 perc)
Rendező: Guy Hamilton
Szereplők: Roger Moore, Christopher Lee, Britt Ekland
Zene: John Barry

*A kém, aki szeretett engem

Bond ezúttal kényszerű, de végül igen izgalmas munkakapcsolatot kell kialakítson az orosz medve egyik legjobb ügynökével, aki történetesen és szerencsénkre nő. A világot ugyanis olyan veszély fenyegeti, mely nincs tekintettel egyik nagyhatalomra sem: az inkább megszállott, mint gonosz Stromberg ugyanis nem pénzt akar, mindössze át akarja költöztetni az emberiséget a tenger alá…

Moore-nak saját Bond-filmjei közül ez a kedvence. Ezt meg is tudom érteni, mert a helyszínek és a történet (nomeg a hölgytársaság) is a legjobbak közül való. A legtöbb jelenetet Ausztriában és Egyiptomban forgatták le. Stromberg szerepében Curt Jürgens remekel, az orosz ügynöknőt Barbara Bach alakítja, és itt tűnik el először az Acélfogú, Richard Kiel jóvoltából – azt hiszem, ő az egyik legegyénibb rosszember a sorozatban. A főcímdal is kiváló, és az Alpokban játszódó nyitó akciójelenet szintén emlékezetes.

 
Ez is a legjobbak közül való…
Értékelés: 9/10

A kém, aki szeretett engem (The Spy Who Loved Me)
United Artists 1977
Akció (120 perc)
Rendező: Lewis Gilbert
Szereplők: Roger Moore, Barbara Bach, Curt Jürgens
Zene: Marvin Hamlisch


 

*Holdkelte

A Moonraker nevű vadonatúj űrsiklót valaki lenyúlja… Bond az űrjárműveket is gyártó Drax Iparvállalatnál kezdi a nyomozást egy korántsem segítőkész amerikai mágnásnál. A szálak aztán továbbvezetnek Velencébe, ahol a 007-es egy új típusú ideggáz nyomára bukkan, aminek persze van némi köze az elrabolt űrrepülőgéphez. Elpusztíthatatlan acélfogú ellenlábasa és CIA-s kolléganője társaságában Bond ezúttal még a világűrbe is eljut…

Szinte bizonyos, hogy a Csillagok háborúja váratlan sikere serkentette a forgatókönyvírókat arra, hogy a világűrt is bevonják a történetbe, kiegészítve persze jó pár lézernyalábbal. Szerintem a végeredmény nagyon jól sikerült, részben a változatos helyszíneknek, részben a sztorinak hála. A főcím előtti nyitó akciójelenet pedig az egyik legjobb… A főcímdal – Shirley Bassey előadásában – viszont nem lett annyira maradandó. Lois Chilest viszont a legjobb Bond-girlök közé sorolom… 

 
Kötelező darab.
Értékelés: 10/10

Holdkelte (Moonraker)
United Artists 1979
Akció (121 perc)
Rendező: Lewis Gilbert
Szereplők: Roger Moore, Lois Chiles, Michael Lonsdale
Zene: John Barry

 

*Szigorúan bizalmas

Egy brit kémhajó elsüllyed az albániai partoknál, fedélzetén a szupertitkos ATAC-rendszerrel. Erre a masinára persze az oroszok is fenik a fogukat… Bondnak viszont nemcsak a görög szigetvilágban, hanem az Alpok hófedte hegyei között is nyomoznia kell, hogy rájöjjön, ki áll az egész mögött. Közben az ügyben szintén érdekelt, éppen elárvult hölgy is feltűnik, aki amellett, hogy jól bánik a nyílpuskával, veszettül szép is…

A forgatókönyv tehát a szokásos összeesküvéssel kezdődik, az akció mennyiségére, illetve az iramra eleinte nem lehet panasz, bár utóbbi a film vége felé picit leül. A helyszínek persze megint ütnek, és a magashegyi jelenetek különösen emlékezetesek, főleg a legnépszerűbb téli sportokat bemutató üldözéses jelenet, hogy a Citroen Kacsával végzett autós menekülésről ne is beszéjünk. A szereplők között máshonnan ismerős arcok is feltűnnek: Julian Glover (A birodalom visszavág, Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag) vagy Charles Dance (Alien3). Sheena Easton főcímdala az egyik legjobb a sorozatban.

Fordulatos és izgalmas, de Moore-tól van jobb is.
Értékelés: 8/10

Szigorúan bizalmas (For Your Eyes Only)
United Artists 1979
Akció (123 perc)
Rendező: John Glen
Szereplők: Roger Moore, Carole Bouquet, Topol, Julian Glover
Zene: John Barry

 

*Polipka

Az orosz család egykori tulajdona, egy igen értékes régiség eltűnik Moszkvából. Ennek persze köze van Orlov tábornok tervéhez is, aki legszívesebben már holnap lerohanná Nyugat-Európát, előbb azonban ravasz tervvel igyekszik meggyengíteni a NATO gazdasági és katonai potenciálját. James Bond egy londoni aukció után egy rejtélyes, polippal tetovált milliomosnő szigetén köt ki, de ez még csak a kezdet…

Az akcióra nem lehet panasz, és a változatos helyszínekben is dúskálunk. Viszont a „rosszemberek” színészgárdája nekem nem jött be. A hattyúban is látott Louis Jourdan milliomos-figurája meglehetősen vérszegény, míg Steven Berkoff rosszindulatú tábornoki szerepe egyszerűen sablonos – úgy tűnik, ezt az embert beskatulyázták, mert a „gonosz ruszki” szerepében már előkerült a Rambo II-ben és a Tiszta játszmában is. A vérprofi testőrt alakító Kabir Bedire (Sandokan) sem e film miatt fogunk emlékezni…


Nekem valami hiányzott innen…
Értékelés: 7/10

Polipka (Octopussy)
United Artists 1983
Akció (125 perc)
Rendező: John Glen
Szereplők: Roger Moore, Maud Adams, Louis Jourdan
Zene: John Barry

*Halálvágta

Egy francia nemzetiségű, de kelet-német származású üzletember, Maxi Zorin nem éppen világuralmi terveket szövöget, de ettől függetlenül aggasztó, amit csinál: a Szilícium-völgyet igyekszik kiütni, hogy a mikrochip-piac korlátlan ura lehessen. Titokzatos és veszélyes partnere, May Day pedig tesz róla, hogy senki ne állhasson az útjába…

A készítők a Halálvágtával ismét visszakanyarodtak a klasszikus krimi-vonal felé. A film eleje még hozza a szokásos Bond-formát, de a tempó középtájt sajnos nagyon lelassul. Christopher Walken és Grace Jones viszont szépen muzsikálnak a gonoszok szerepében. Amikor igazán beindul az akció, akkor mondjuk akad izgalom (a bevezető és a záró akciójelenet tényleg jól sikerült, nem beszélve a lovas üldözésről), de összességében lehetne pergőbb a sztori. A főcímdalt a Duran Duran adja elő – talán az ő főcímük volt az első, amely már a nyolcvanas-kilencvenes éveket idézi –, velük kapcsolatban John Barry megjegyezte, hogy nehéz és kellemetlen volt velük dolgozni. Azért nem lett rossz ez a dalocska. 

 
Tisztességes iparosmunka – de van jobb is.
Értékelés: 7/10

Halálvágta (A View To A Kill)
United Artists 1985
Akció (125 perc)
Rendező: John Glen
Szereplők: Roger Moore, Christopher Walken, Grace Jones, Tanya Roberts
Zene: John Barry


Roger Moore összességében nagyon markánsan, sőt, szórakoztató módon keltette életre a 007-est. Hét filmjének színvonala – ahogy az értékelésekből is látható – átlagosan magas, így magabiztosan ajánlhatom szinte bármelyiket azoknak, akik csak most kezdenek ismerkedni James Bonddal. 

 

Következik a 4. rész, Timothy Daltonnal.

5 komment

Címkék: krimi james bond kémkedés akciófilm hidegháború


A bejegyzés trackback címe:

http://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr252170376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

symor 2010.07.23. 18:38:59

Köszönöm, hogy ilyen rövid időn belül végigmész a Bond-örökségen. Ennyi film után, még ha csak visszatekintésről is van szó, akkor sem lepődnék meg, ha arra riadnál álmodból: James Bond a fókuszodba lő :)

Érdekesen ítéled meg Moore filmjeit és könnyen kötekedhetnék arról mit értékelek másképp Bond filmjei megvalósításában, pláne érdemeiben.

Lazenby után, Connery abszolút elfásultságával Moore nagyszerű átmenetnek bizonyult őfelsége titkosügynökeként, aki ekkorra már önálló márkavédjeggyé vált. Reklámhordozóvá, mely állapot sajnos egyre elnyomóbb formában kapott jelenlétet az elkészült produkciók történetében.

Roger Moore a szerepre született, pályája során szinte Bond karakterére edzette magát. Simon Templar, vagy Lord Brett Sinclair után mi sem tűnt természetesebbnek. Európában brit jelenségnek számított, a vasfüggönyön innen és túl is a televíziózás közösségi formájában (nagyanyáink, anyáink korában) férfiideálnak.

Vitatnám, hogy markáns lett volna bármikor, ő sohasem látszott a férfias erő emberének. Moore inkább jó ismerősként jött a világunkba, mint oldott "cool gentlamen". Bond szerepét fesztelenül magára öltötte és természetes humorával (mely Connery-nél csak szövegkönyvben létezett) iróniával árasztotta el.

A mozik, amelyekben szerepelt viszont sajnos kétséges értékűek, amelyekben Bond divatkövetővé silányult stílteremtőből. Moore majdnem összes Bond-részében, felépítetlen cselekmény híján, jelenetvázak raktak össze egy kémtörténetet, és ezzel technokrata trash-akciósorozattá fajult a Bond-mozik korábbi rezüméje.

Nem azt állítom, hogy állhatatlan filmeket szenvedhetünk el a Moore-érában, csak azt, hogy James Bond veszített eredeti vonzerejéből. Ezek a filmek tartalmazzák emellett a legnagyobb relikviaértéket: Connery korszakából, kincstári szuvenírnak számító Oddjob kalapja mellett Moore mozijai tobzódnak a gyűjthető tárgyakban.

Moore Bond-filmjei közül mindezek ellenére kiemelkedni látszik A kém, aki szeretett engem.

Legendás momentumaival, Barbara Bach kerek szemeivel és nagyon mély dekoltázsával, továbbá azzal, hogy Moore előrevetítően megajándékozza Bondot egyfajta őszinte emberséggel. Lehet, hogy fegyverpuhány, de jóérzésű karakterépítő, kérdéses persze mennyiben jó ez Bond ősfigurájának.

A másik érdemesebb Moore-mozi, meglepően, a Halálvágta.

Az érezhetően korosodó Roger Moore búcsúfilmje. Tényleges tetterő híján, kényelembe helyezi magát és fantasztikus lezserséggel szórja szellemességeit, sziporkáit. Értve és érezve, hogy ennyi kikapcsolódást megérdemel magának, nagyvonalúan szórakoztatva. A film maga már némi áthajlás a '80-as évek akciókultúrájába, mely annyi bajt okoz majd Dalton Bondjának, de még épphogy kiegyensúlyozott. Moore Bondként ebben a részben kapja a legjobb, gonosz és dinamikus ellenfeleit, a koponyaarcú Chrisopher Walken és az párductestű Grace Jones személyében.

Bocsánat, ha hosszúra nyúlt a hozzászólást. Connery örökérvényű figura, sokszor, a maga helyén megbecsülten kezelt és emlékezetes. Roger Moore ezzel szemben kicsit alábecsült színész és máig hatóan világjáró nagy humanista, ezért fejtegettem ennyit.

Moore karrierjének legjobb mozija egyébként tőle váratlanul egy Wilbur Smith feldolgozás a Kiálts (rá) az ördögre! Lee Marvinnal (Shout at the Devil, 1976).

Monty H. 2010.07.25. 16:07:50

@symor: Hát igen, mit értünk "markáns" alatt... :-) Én nem azt, hogy mindenképp keményöklű és erőszakos, és Moore nem is volt ilyen, de a "cool gentleman" szerepébe jól illett, és mivel a klasszikus Bondok egy legnépszerűbb tagja, azt hiszem, máris érthető, mire gondoltam.
A "divatkövető" akció témakörében teljesen egyetértünk, bár meg kell jegyezni, hogy a kalandfilmektől akkoriban már erősen az akciófilmek felé hajlott a Bond-művek jellege, ami - ismerve a filmtörténet alakulását - természetes is. Hogy ez mennyire volt jó vagy épp elkerülhetetlen, ez megint ízlés kérdése, mert az idősebbeknek valószínűleg nem jött be annyira a technokrata túltengés... Szerintem a korai Connery és a modern Brosnan között Moore mutatja az arany középutat, amely az idősebbek számára még, a fiatalok számára már befogadható.

Köszönöm a hozzászólást! :-)

symor 2010.07.25. 19:42:20

A "markáns", a tettrekészséget és erőteljességet jelenti a számomra, nem feltétlenül az erőszakot, és Connery-ből áradt ez a fajta szuggeszció, míg Moore inkább megnyerő volt, egyéb erényei mellett, amiket már leírtam.

Ha Bondot említenek természetesen Connery és Moore az őstípus, bármennyire régen történt, ők alakították ki a kém filmes arculatát.

Évtizedekkel ezelőtti generációkról beszélünk, és Moore "fiataljai", akármennyire igaz, kicsit megmosolyogtatnak :) - a nagymamámról társalgunk, a félrefordított "Angyal" és az "egyik kanál" közönségéről. Ebben is áll az ilyen visszatekintések szépsége, társadalmi közízlésről is szól, na nem szociológiailag, csak annak aurájában.

Külön köszönet ezért!

Alig várom az írásodat Daltonról, most, hogy említetted az arany közepet, ő aztán nem tartozott ebbe bele, de máshogy nagy értéke volt, mint "regényes" Bond.

Monty H. 2010.07.26. 11:17:48

@symor: Hát, a fiatalok címszó alatt én a mostani fiatalokra gondoltam. Mert Connery stílusa a mai fiataloknak szerintem már ódivatú, de Moore filmjei még a mai közízlésnek is eleget tudnak tenni. Szerintem. De majd körberkérdezősködöm... :-)

Daltonról épp most tettem fel a cikket, úgyhogy hajrá! :-)

symor 2010.07.26. 20:07:48

Erre kíváncsi leszek, mert saját tapasztalatból kiindulva (19-25 évesekről beszélek) név szerint ismerik Connery-t, de nem feltétlenül jobban annál, hogy "hallották" egyszer ő volt Bond, valamint emlékeznek "arra a régi tengeralattjárós filmre", amiben jó volt és a "Szikla vagány öregfiújára".

Moore esetében annyi ugrik be, hogy "nem ő volt az az Angyal, vagy Bond?"

Ezzel nem az ismerőseim egy részének unintelligenciáját hirdetem, legtöbben hétköznapi, nálam jóval értelmesebb emberek, csak azt érzékeltetem, ha nem vagy legalább amatőr filmrajongó, esetleg Bond-rajongó, általában Moore és lassan már Connery is kevesebbet jelent.

Nem kell szomorkodni rajta, legtöbbjük életét más tölti ki, nem filmes kíváncsiság és számukra ezek a színészek nem aktuálisak (csúnya szó). Örülök a kivételeknek, de nagy általánosságban ez így van, szerintem.

A mostani "fiatalokra" gondolva, legtöbben Brosnant (ha a neve be sem ugrik -"a pasi a Mamma Mia!-ból volt jó Bond") meg tudják említeni és természetesen Craiget ("a fürdőgatyás, izmos baltaarc, nagyon kemény volt").

Harminc felettiekről nem tudok nagy érdemben nyilatkozni, ők még jobban tisztában lehetnek Bond régi alakítóinak hátterével.