Zajcev, Oswald és társaik
A különböző katonai szakterületek között komoly népszerűségnek örvend a mesterlövészet, legalábbis a mai populáris kultúrában (könyvekben, filmekben és számítógépes játékokban). Persze a valóság mindig ridegebb és kiábrándítóbb, ehhez elég kézbe venni a szakkönyvek valamelyikét. A témában ma már komoly szakirodalom található – nagyrészt azonban nem magyar nyelven. A fenti kötetet is angolul olvastam.
„Vietnamban, az amerikai átlaggyalogosnak átlagosan 50.000 lőszerbe került egyetlen ellenséges katona megölése. A mesterlövészeknek mindössze 1,3 lőszerbe. A különbség költségekben kifejezve: 2300 dollár kontra 27 cent.”
Falfelirat a tengerészgyalogság quanticói mesterlövész-iskolájában
Jelen könyv esetében maguk a szerzők sem tagadják, hogy megírásához film-, illetve könyvélményeik hatása alatt láttak hozzá (lásd A sakál napja, Patkányháború, Lopakodók stb.). Ez önmagában még nem lenne baj, ám sajnálatos módon elég egyértelmű, hogy az említett urak egyrészt nem szakértői a témának, másrészt igencsak szemelvényes a témaválasztás is. Olyan érzésem volt olvasás közben, hogy választottak pár nekik tetsző altémát, egyes szakkönyvekből átemeltek néhány releváns részt, valamint érdekesebb adatot, a többit pedig kitöltötték saját élményeikkel és véleményükkel.
„A második világháború idején az Egyesült Államok és szövetségesei átlagosan 25.000 lőszert használtak el egyetlen ellenséges katona megöléséhez. A koreai háborúban az átlagos lőszerfelhasználás megnégyszereződött, 100.000 lőszerre. Vietnamban aztán ez megkétszereződött, 200.000 lőszerre. A civilekre leselkedő veszély ezzel arányosan nőtt.
Ezzel szemben az amerikai szárazföldi haderő és tengerészgyalogság mesterlövészeinek Vietnamban átlagosan 1,3 lőszerbe került egy elismert találat, átlagosan 600 yardról, ami durván kétszerese az egyszerű lövészkatona hatásos lőtávolságának. Egyes találatokat 1000 yardnál is messzebbről értek el. Ez kiválóan alátámasztja a hatékonyságbéli különbséget, valamint a civileket érintő minimalizált kockázatot.”
De hogy pozitívumokat is mondjak: kiemelésre érdemes a Lord Nelson halálát taglaló fejezet. Nelson admirális ugyanis – ez kevésbé ismert – egy francia mesterlövész áldozata lett Trafalgarnál, ami egy 19. századi tengeri ütközet esetében talán furcsán hangzik, pedig akkoriban gyakori volt, hogy egy-egy puskával felszerelt tengerész az árbockosárból ritkította az ellenséges hajók tisztikarát. Az a lövés, amely Nelson halálos sebét okozta, a történelem egyik legelső elismert mesterlövészi teljesítménye volt – és bár ezt a csatát nem döntötte el, kiütötte az angolok széles körben csodált hadvezérét. Nem hiányozhat a kötetből a Vaszilij Zajcevvel és J.F. Kennedy halálával foglalkozó rész sem. Érdekes lehet még a névtelen modernkori mesterlövésszel készült interjú anyagát tartalmazó fejezet.
„Egyszer Craig [az egyik szerző] együtt utazott egy képzett mesterlövésszel, aki azt mondta: - Ha valósághű filmet akarna forgatni egy mesterlövészről, készítsen egy tízórás filmet arról, ahogy egy pofa mozdulatlanul fekszik és végül egyetlen lövést ad le. A fiúk ekkor mondanák azt, hogy, ez így már egész hiteles volt, bár kissé rövid.”
Az egyes témák és fejezetek kidolgozottsága, illetve hossza meglehetősen eltérő, és ez csak fokozza felemás benyomásunkat. A képanyag is szűkösnek és szemelvényesnek mondható. A szerzőknek a kezdeti lelkesedés után mintha hamar kifogyott volna a puskapora, és nem voltak képesek összefüggő, szakmai igényű művet alkotni. Ennek eredményeként a kötet több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol… Talán érdemesebb lett volna újságcikkeket írniuk, és nem könyvet.
Aki tehát a mesterlövészet történetét és gyakorlati oldalát szeretné megismerni, az inkább lapozza fel Adrien Gilbert vagy Peter Brookesmith vonatkozó munkáit, ezt pedig azok vegyék kézbe, akiknek már megvannak az alapvető ismereteik és inkább idevágó érdekességekről szeretnének olvasni.
Snipers - Profiles of The World’s Deadliest Killers
C. Cabell, R. Brown
John Blake 2006
266 oldal
A kötet magyarul nem jelent meg.
